ViNo-Bá Vitorlás versenyek

Az előző napi időmérő futam után - ahol Máriáról kellett Keszthelyig felvitorlázni annyira kevés szél volt, hogy nem sikerült limit időn belül teljesíteni a távot, de ez a Versenysorozaton belül külön került értékelésre- estére Keszthelyen maradtunk a KYC-ben, ahol a helyi vitorlázókkal hosszan beszélgettünk, így csak éjfél körül kerültünk ágyba a hajón.  Estére megjött a szél és reggelre telefújta a hajót levéllel, amit szorgosan letakarítottunk a tojásrántottás reggelink előtt.  A másnap reggeli indulás izgalmasra sikerült: túlságosan délre kormányoztam a hajót a kikötő szájából a nyílt vizen, és szépen felültünk egy iszapdombra. Már integettem a rendezőknek, hogy húzzanak le minket, amikor kis élénkülést éreztem majd egyre komolyabb pöfföket. Na, gondoltam hátha megdönt minket annyira, hogy kiszabaduljunk a keszthelyi iszapdomb szerető öleléséből, így gyorsan kitekertük a fockot (orrvitorla), a pöff megdöntötte a hajót, és a hajó megkönnyebbülve siklott a mélyvíz felé. Néhá...

Vasárnap reggel gyenge szellőben indultunk el reggel 8-kor Balatonfenyves felé, hogy egy újabb versenyen megmérettessük magunkat. Nagy szél nem volt várható, de az időjósok 2–6 csomós szelet prognosztizáltak. Időben megérkeztünk és felmértük a rajtvonalat. A 10 perces jelzés után lassan indultunk felvenni a rajtpozíciót, de annyira gyenge szél volt, hogy nem értem oda ahova szerettem volna, így kicsit belealudtunk a rajtba, viszonylag távol a rajtvonaltól, de jó helyen rajtoltunk el. Egy nagyobb hajó alá beszorultunk, amely nem tudom pontosan miért, de nem élesedett (szél felé fordulás) megfelelően, ezért kicsit feltoltam a hajó orrát. Ezt nem vette jó néven, pedig előtte udvariasan jeleztem neki, hogy élesedjen, mert én is azt fogok és útjogom van. A hátszeles (a szél hátulról fújja a hajót) rajtnál hatalmas volt a tömörülés, mindenki próbálta a legjobb helyet elcsípni a nagyon gyengén lengedező délkeleti szélben. Nekünk itt az volt a legfontosabb, hogy ütközés nélkül tisztázzuk magu...

 A 14. Mária Kupa eredetileg augusztus 9-én került volna megrendezésre, de a Balaton-átúszás többszöri halasztása után az a rendezvény is erre a napra került, ezért a versenyt áttettük augusztus 10-re, hogy az átúszás biztosításában résztvevő hajók is versenyezhessenek. A verseny előtti délutántól este 11-ig megtartottuk a szokásos zsíroskenyér-marhapörkölt zenés, táncos, beszélgetős partyt, majd mindenki nyugovóra tért. A Mária Kupára mancsaftjaim saját hajójukkal jönnek, így ezt családi csapattal futjuk mindig. Mivel a gyerekek már saját útjukat járják, így ritkán jönnek, most sem tudták erősíteni a családi csapatot, így az volt a terv, hogy 4 kezesben Vikivel hozzuk le a versenyt. Szerencsére Kövér Janó barátom előző nap mondta, hogy ő nem indul a hajójával, így nem volt kérdés, hogy meghívjam a ViNo-Bá Xyston-ra. Az előző hajómmal Janóval már futottunk nagyon jó versenyeket. Fenyvesen egymás után két YS abszolút kupát és YSII első helyezést hoztunk el. Azok a versenyek is borza...

Felkelek (07.13), kimegyek a nappaliba, kicsit aggódom, vajon tényleg ott az érem? Megnyugszom, ott van ahol letettem, akkor mégsem álmodtam az egészet. Aztán lassan érezni kezdem a lábamon a zöld folt lüktetését meglátom a kezemen a horzsolásokat, akkor már biztos vagyok benne, hogy nem csak álmomban robogtunk körbe a Balatonon és álltunk dobogón Balatonfüreden a vitorlázás ünnepén az 57. Kékszalag díjkiosztóján 2025.07.12-én. Szerdán (07.09) kora tavaszi időjárás, 16 fok 25 csomós alapszél, csöpögő eső. Mit keresünk mi itt a Balaton közepén? -tettem fel magamnak a kérdést Badacsonyhoz közeledve a Tihanyi Hajós Egylet felé tartó utunkon, majd mindezt hangosan is megfogalmazva válasz formájában: Srácok, mi nem vagyunk normálisak, hogy ebben az időben vitorlázunk! Persze ez csak elméleti okoskodás, hiszen a Kékszalagra megyünk... Végigrohantunk Balatonmáriafürdőtől Tihanyig 3 óra alatt reffelve. Nem rossz - gondoltam magamban, de holnap biztos nem lesz ekkora szerencsénk, hiába is jel...

Második alkalommal rendezték meg a Nyugat-Balaton Szalagját, és az égiek most is kitettek magukért, csakúgy, mint a tavalyi évben. Már a rajtnál elsőfokú viharjelzés villogott, stabil északi szél fújt, néha 20 csomó felett, a völgyeknél pedig elfordult a szél iránya és erős pöffökkel (rövid, hirtelen széllökés) tett próbára bennünket. A fedélzeten most egy félig összeszokott, de csapat dolgozott az erős szélben. Csabi, az állandó foredeck (orrfedélzeti felelős), akivel már tengeren is hajóztunk, a szokásos magabiztossággal kezelte a köteleket, a bőszeles vitorla bekötése helyett a refflekötések voltak a fókuszban. Szabi a fock (orrvitorla) trimmelését vitte, mellette a reacher (háromnegyed szélre tervezett vitorla) és a spi köteleit is kezelte – közben még fotózott és élőben tudósított - nem is értem, hogy bírja. Zoli, akivel a Sailing Bandben együtt zenélünk, a grósz (fővitorla) schottját kezelte. Bár ezen a hajón kevesebb rutinja van, teljes erőbedobással dolgozott, és sokat tett hoz...

Régóta szerettem volna kipróbálni, mit tudunk Horváth Csaba barátommal kihozni ketten a hajóból, és most adódott alkalom erre a 23. Rizling Kupán, amit Ábrahámhegyen rendeztek a Nyugat Balatoni Regatták sorozat 4. állomásaként. A Kupa jóval régebben indult, mint a sorozat, így sok visszajáró vitorlázó volt már erre a versenyre. Én még nem voltam Ábrahámon és őszintén a Balatonnak ezt a részét kevésbé ismerem, bár nincs tőlünk messze, de annyira épp távol van, hogy ez már egy pár órás túrába nem fér bele. A 2023.07.29-én megrendezett verseny előtt sikerült jópár napot kint lennem a vizen és állítgattam a hajón. Legfőképpen a baumom és ezzel a grószom alakja nem tetszett, így a merev albámon hangoltam kicsit. Persze nagyon jól jött a vitorlázott órák száma is, ami még így is rettenetesen kevés, de több, mint amit tavasszal és nyár elején rá tudtam fordítani a vitorlázásra. Beszélve a rendezővel tudtam, hogy komoly hajók jönnek majd a versenyre, mondtam is Csaba barátomnak, hogy most le...