Vasárnap reggel gyenge szellőben indultunk el reggel 8-kor Balatonfenyves felé, hogy egy újabb
versenyen megmérettessük magunkat. Nagy szél nem volt várható, de az időjósok 2–6 csomós szelet prognosztizáltak. Időben megérkeztünk és felmértük a rajtvonalat. A 10 perces jelzés után lassan indultunk felvenni a rajtpozíciót, de annyira gyenge szél volt, hogy nem értem oda ahova szerettem volna, így kicsit belealudtunk a rajtba, viszonylag távol a rajtvonaltól, de jó helyen rajtoltunk el. Egy nagyobb hajó alá beszorultunk, amely nem tudom pontosan miért, de nem élesedett (szél felé fordulás) megfelelően, ezért kicsit feltoltam a hajó orrát. Ezt nem vette jó néven, pedig előtte udvariasan jeleztem neki, hogy élesedjen, mert én is azt fogok és útjogom van.
A hátszeles (a szél hátulról fújja a hajót) rajtnál hatalmas volt a tömörülés, mindenki próbálta a legjobb helyet elcsípni a nagyon gyengén lengedező délkeleti szélben. Nekünk itt az volt a legfontosabb, hogy ütközés nélkül tisztázzuk magunkat, és a leghamarabb menjünk ki keletre egy tiszta területre. A 3 perces jelzés után sem húztam még bőszelest (genakker – nagy ballon alakú hátszélvitorla), mert a genuával (orrvitorla) könnyebb volt navigálni a sűrű mezőnyben. Körülbelül 10 perc kellett, mire szabad területre kerültünk, de így biztonságosan rajtoltunk el.
Amint a mezőny kezdett széthúzódni, felment a genakker, és a hajó úgy lőtt ki, mint egy rakéta. A szél is élénkülni kezdett, sorra hagytuk le az előttünk levő hajókat, és 6–7 csomós sebességgel (kb. 11–13 km/h) robogtunk az első bója felé, amelyet a 4. helyen vettünk – 50–100 méterrel lemaradva a Vuvuzela (Eliott 770), a Distiniti Saluti és a Márta Mária mögött.
A halzolás (hátszélben fordulás) után, a következő szakaszon ismét genakkerrel hasítottunk. Mivel a szél közben befordult szinte keleties irányba, szépen zárkóztunk az előttünk haladókra, de a következő bójánál egy szélforduló és az éppen eleredő eső nehéz helyzetbe hozott bennünket. A fordulás lassabban sikerült a kelleténél, a genakker gyorsan lejött, de utána lassan ment fel a reacher (háromnegyed szélre tervezett vitorla), és percek teltek el, mire kinyitottuk a vitorlát. Ekkor már a zivatar is ránk szakadt. Az utolsó bója után akkora zápor zúdult a mezőnyre, hogy hosszú percekig a célt sem lehetett látni a tavon. A hajósok legendásan inkább rumot szeretnek inni, most viszont minden oldalról vízzel „kínált” minket a Balaton – bőven volt belőle, kívül-belül egyaránt. Reacherrel vágtattunk tovább, továbbra is a 4. helyen.
Felettünk ekkor a Jumanji (J24-es típusú hajó) kapott el egy élénkebb szélcsíkot, és közeledett hozzánk.
Nem hagytuk magunkat: felmentünk mi is abba a sávba, és sikerült visszaverni a támadást, sőt percek alatt tetemes előnyre tettünk szert a szél élénkülésével. A szél olyannyira megerősödött, hogy visszatekertem a reachert, és ismét a genuával mentünk tovább, stabilabb irányítást adva a hajónak.
A célhoz közeledve teljesen felzárkóztunk az előttünk vitorlázó Márta Mária és Distiniti Saluti pároshoz. Ők kemény luvcsatába (szél felőli helyezkedési harc) kezdtek egymással. Reméltem, hogy ebből talán nekünk is leesik egy hely, de a küzdelmük rövid ideig tartott, és nem tudtuk kihasználni. Így végül a 4. helyen futottunk be – abszolútban és Yardstick I-ben egyaránt –, közvetlenül a Márta Mária, a Distiniti Saluti és a Vuvuzela mögött.
A hajón most Kövér Janó barátommal és Kovács Zolival vitorláztam. Mindketten voltak már többször a fedélzeten, de a kötelek kezelésében még nem mozognak teljes magabiztossággal, ezért gyakran kellett segítenem nekik. Volt, hogy a bójafordulónál egyszerre kellett a kormányt tartanom és a genuát áthúznom, a backstaget (árbocfeszítő kötél) kezelnem, míg ők a genakkerrel és a reacherrel voltak elfoglalva. Máskor a genakker felhúzásánál rohantam előre az orrba, miközben hátul Janó és Zoli igyekezett
tartani a hajót az irányban. Így a verseny során hol kormányosként, hol trimmerként (vitorlabeállító), hol pedig foredeckként (orrfedélzeti felelős) dolgoztam, de a csapatmunkának köszönhetően minden manővert megoldottunk – még ha nem is tökéletesen. Janóval már sok Fenyves Kupán indultunk, igaz, még az előző hajómmal is nagyon szép eredményeket elérve, illetve ezzel a hajóval idén együtt álltunk dobogóra a Mária Kupán. Zoli pedig most is lelkes és megbízható mancsaftként (legénység tagja) segített a fedélzeten, és ha kellett, átvette a kormányt, amíg mi elöl szereltünk.
A verseny megmutatta, mennyire fontos a türelem és a jó döntések kis szélben. A rajtnál való biztonságos tisztázás, majd a megfelelő pillanatban felhúzott genakker hozta meg az igazi tempót. A zivatar pedig megmutatta, hogy a Balaton mindig tud meglepetést okozni – a legfontosabb, hogy bármilyen körülmények között nyugodtan, higgadtan hozzuk a döntéseket. Mindhárman nagyon élveztük a versenyt, a befutó után irányt váltottunk, és hazavitorláztunk a balatonmáriafürdői kikötőnkbe.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése