A 14. Mária Kupa eredetileg augusztus 9-én került volna megrendezésre, de a Balaton-átúszás többszöri halasztása után az a rendezvény is erre a napra került, ezért a versenyt áttettük augusztus 10-re, hogy az átúszás biztosításában résztvevő hajók is versenyezhessenek. A verseny előtti délutántól este 11-ig megtartottuk a szokásos zsíroskenyér-marhapörkölt zenés, táncos, beszélgetős partyt, majd mindenki nyugovóra tért. A Mária Kupára mancsaftjaim saját hajójukkal jönnek, így ezt családi csapattal futjuk mindig. Mivel a gyerekek már saját útjukat járják, így ritkán jönnek, most sem tudták erősíteni a családi csapatot, így az volt a terv, hogy 4 kezesben Vikivel hozzuk le a versenyt. Szerencsére Kövér Janó barátom előző nap mondta, hogy ő nem indul a hajójával, így nem volt kérdés, hogy meghívjam a ViNo-Bá Xyston-ra. Az előző hajómmal Janóval már futottunk nagyon jó versenyeket. Fenyvesen egymás után két YS abszolút kupát és YSII első helyezést hoztunk el. Azok a versenyek is borzasztóan izgalmasra sikerültek, ahogy a mostani is. Úgy látszik ez a fajta versenyzés Janóval költözik be a hajóra.
Gyenge szeles versenyre készültünk, szombaton Vikivel lemostuk a hajó alját az algától egy fürdőzés keretében, délután pedig felszereltem az orrsudarat, átfejtettem a nagy szeles spinakkert a zsákjába. Helyére a kis szeles nagyobb spi-t raktam a hajón rendszeresített gyűjtő zsákba, utána előkészítettem a könnyűszeles schott köteleket és átnéztem még a többi kötelet. Ilyenkor a hajón már alig lehet lépni a sok kötéltől. Ezek mind-mind fontos mozzanatai az előkészületeknek. Másnap reggel aztán a kormányosi eligazítás után indulás kifelé. Az Aeroplane felakadt kifele menet, megálltunk segíteni és jó negyedórás küzdelem után sikerült őket kiszabadítani a fogságból. Ők nagy ellenfeleink, a korábbi Nyugat-Balaton Szalagján előttünk végeztek, a Kékszalagon viszont revansot vettünk. Most nagyon sajnáltam volna, ha nem tudtak volna rajthoz állni, így tényleg mindent megpróbálva, végül sikerült leszedni őket a zátonyról. Közben a szűk csatornán hömpölygött a hajókaraván a Balaton felé. Nem volt megnyugtató érzés, hogy teljes gázzal húzok le valakit a zátonyról, mögöttem meg hajók jönnek-mennek, de szerencsésen megoldottuk és maradt még elég időnk is felkészülni a rajtra. Nagyon gyenge É-i szél lengedezett. Ebben a szélben 5. hely volt a realitás, az abszolút értékelésben, mivel a könnyű hajókat jobban hajtja ez a kis szél, mint a mi 3,5 tonnánkat. Persze úgy voltunk vele, hogy mindent megteszünk, hogy minél jobb eredményt érjünk el, és annyi mindenen múlik a végső befutás.
Lecsorogtam a rajtvonalig, majd megfordultam, ekkor még volt 8 perc a rajtig. Visszafordultam, távolodtam a rajttól, kerestem egy szellősebb területet, és 9:56-kor elindultunk a rajtvonal felé. 58-kor aztán ráállítottam a nagyvitorlát a félszélre 59-kor kitekertük az orrvitorlánkat is és jó lendülettel jó pozícióban rajtoltunk el. Bár a víz tükör sima volt, valahol a vitorlák tetejénél fújt a szél, mert először 3 majd 4,6 csomóval mentünk a Fenyves felé kihelyezett bója felé. 5-6 perc múlva a Yardstick I-esek és Dani a YS II-es Pegazus Scholtz 22-esével ellépett a tömegtől. Változó erősségű, de folyamatos 1-2 csomós szélben mentünk. Mi a 6.hely körül voltunk. A Szamuráj Jack lassan elérte az első bóját, mi akkor még bő 1 km-re voltunk, aztán Moizs Attila a Flash-el olyan simán ment el mellettünk, mintha mi csak álltunk volna. Ment a helyezkedés. Ahogy közeledtünk a bója felé, a Pajzán mögöttünk Kiss Zsolttal spi-t húzott, ami indokolt is volt, mivel a szél lepörgött ENY-felé. Mi a reacherrel igyekeztünk, ami félszélre nagyon jó volt, de a 3/4-re már kevésnek bizonyult. Jöttek a nyakunkra, de 3-400 méterre lehetett már csak a bója és mivel a reacher és a spi felhúzóm ugyanaz így egy csere 2-3 perc, úgy éreztem nem éri meg átszerelni, mert utána ismét fél inkább ¼ szél lesz amire meg ismét reacher kell. Előttünk fordult a Flash, az Aeroplane, a Pegazus a B/one illetve a Márta Mária Mikiékkel, akiknek mivel hozzáértek a bójához, csinálniuk kellett egy büntető kört. Tehát 7. helyen fordultunk az első bójánál, azaz kicsit rosszabb helyen, mint az előzetes a várakozás. Aztán elindultunk a második bóját meghódítani. Nem lehetett rámenni egyenesen, ezért úgy döntöttünk mindenkivel egyetemben, hogy visszamegyünk nyugati irányba és majd onnan fordulunk rá északra. Volt, aki egy kicsit élesebben ment, volt, aki tompábban, én futtatott negyedre mentem, hogy legyen jó sebesség de ne is essek le nagyon. A Szamuráj Jack a távolban lassan közelített a 2. bója felé, na gondoltam ez szenvedős lesz nekünk.
Úgy láttam a reacher kocsink nagyon elöl van, hátrébb hoztuk, nyertünk is vele pár tized csomót, jó döntés volt. A B/One Zsoltékkal lecsúszott, Attila a Flash-el nagyon elhúzott a Pegazussal együtt, mi az Aeroplane-el fej fej mellett. A Pajzánt ezen a szakaszon sikerült lerázni magunkról. Daniék a Pegazussal fordultak először a kb. 2 km-re levő bójára, így mikor mögéjük értem úgy láttam még korai. Attila kicsit tompább a Flash-el ő tovább húzta a tackot. Úgy voltam vele, ha a kettő közé beállunk akkor az jó lesz. Így is tettem, az Aeroplane kicsit korábban váltott tack-ot. A Nanu alattunk támadott. A szél leállóban volt, Attila és Dani vették a bóját, nekünk volt még 200 méter. Előkészítettem a Spi-t. Az Aeroplane ért oda hamarabb, tehát az 5. helyen fordultunk és már csak egy 3/4 szeles szakasz volt, amiben nem vagyunk a legerősebbek, de csináljuk, menni kell. Attila és Dani nem húzott Genakkert! Mi van??? Szépen vettük a bóját, majd konstatáltuk, hogy a szél annyit forgott, hogy fél szélben kell mennünk, de már alig lengedezett valami. Szinte meg is állt a bója után bő 600 méterrel, aztán jött egy kis ÉNy-i, reacher le, spi fel. Az Aeroplane 5-6 perccel hamarabb váltott vitorlát a 100 méteres távolság 150-re nőtt. Közben mögöttünk jött a Nanu és a Márta Mária. A szél megállt a bója és a befutó között félúton. Ilyenkor nincs más, mint folyamatosan lesni honnan jön egy szellő és azt elkapni. Jó negyed óra így is telt el. A Szamuráj Jack befutott, Dani és Attila más tackon mentek, nem is tudtuk pontosan most akkor hol a cél. Nem baj, üldöztük az Aeroplane-t még ha messziről is, de legyenek nyomás alatt, hátha hibáznak. A Márta Mária lassan, de közeledett, már lehetett hallani a beszélgetésüket. Közben mi leszedtük a spi-t és visszahúztuk a reachert, mert úgy láttuk inkább DK-felől jön valami. El is indultunk szerencsére igaz csiga tempóban. A Márta Mária már 30 méterre sem volt, ledolgozták a több száz méteres hátrányukat. A befutóig pár száz méter. Úgy tűnt nem sikerül megtartani az 5-ik helyünket. De elkezdett dolgozni az adrenalin. Attila a Flash-el beért, így övé lett az Abszolút 2.hely. Daniék a Pegazussal rossz felé mentek, láttam őket befoghatjuk. Az Aeroplane későn szedte le a spi-t, így elkezdtünk rájuk feljönni, de a cél már 200 méterre sem volt, ők meg vagy 30 m-re tőlünk.
Janó-t is előre küldtem az orrba én is előrébb csúsztam, legyen minél kisebb terhelés hátul, már futtatott 1/4-ben mentünk. A reacher schott a kezemben, azzal játszottam miközben minimális kormánymozdulatokat tettem az iránytartás miatt. Elkezdtünk feljönni jó ütemben az Aeroplane-re. 100 méter sem volt hátra. De ha megverjük az Aeroplane-t és a Márta Máriát magunk mögött tartjuk, miénk az abszolút 3-ik hely. 1,5 óra tűző nap, lengedező szél, de meg kell csinálni gondoltam magamban. És egyre közelebb és közelebb kerültünk az Aeroplane-hez, föléjük kormányoztam a hajót és elegánsan elcsorogtunk mellettük, a Márta Máriát továbbra is magunk mögött tartva. Hihetetlen izgalmasra sikerült a vége. Persze 10 méterrel a cél előtt teljes szélcsend, nem baj, mondtam van annyi lendület, hogy bevisz a 3,5 tonna, és így is lett. Szürreális végjáték volt, ennek ellenére rég voltam ilyen nyugodt, csak tettem a dolgom feszkó nélkül. Azt hiszem most értettem meg, hogy ne mással foglalkozz a pályán, csináld úgy, hogy jól menj, hozz ki mindent a hajóból és magadból, és akkor mindegy az eredmény. A befutó után is azt éreztem, hogy a 4. vagy az 5. helyre is igen büszke lettem volna, mert tényleg odatettük magunkat és a hajó jelesre vizsgázott (ismét). Persze jól esett az eredményhirdetésen átvenni az Abszolút 3. helyért járó kupát Karesztól.
Nem tudom mennyire sikerült az utolsó pár száz méter izgalmait átadni az íráson keresztül, de ahogy írom még mindig beleborzongok. Természetesen az is nagyon kellett, hogy a legénység profin végezze a dolgát, köszönet Vikinek és Janónak, hogy együtt élhettük át ezt a fantasztikus hajrát és hogy ilyen profin vittük együtt a hajót! Köszönet ismét mindenkinek, aki segített minket és szurkolt nekünk!
ViNo-Bá Xyston
Fazekas Janó
Megjegyzések
Megjegyzés küldése