Fenyvesi Yacht Club – Nyugat-Balatoni Regatta első
forduló
5 és 25 csomó közötti szelet ígértek a hétvégére – már ez is elég volt ahhoz, hogy tudjuk: nem lesz egyszerű futam. Mancsaftjaimmal Horváth Csabával - aki szinte állandó tag, Kövér Janóval - akivel Fenyvesen már az FPC-vel nagyon szép eredményeket értünk el, valamint Galácz Bencével - aki új csapattag volt, szintén a klubunk (a Balatonmáriai Túravitorlás Egyesület) tagja, készültünk, hogy a ViNo-bá Xyston fedélzetén éles csatát vívjunk a többi hajóssal. Bence még nem ment ezzel a hajóval, így bár rutinos vitorlázó, amikor felszereltük a hajót, gyorsan átbeszéltük vele a kötélzetet és a specialitásokat.
A korábbi napokban nagyon változó előrejelzéseket kaptunk: 5 csomótól egészen 25 csomóig minden szerepelt. Ezért úgy döntöttem, hogy majd reggel, a hajónál megnézzük az aktuális időjárást, és abból vonjuk le a következtetéseket. Elég erősen fújt, így fockot szereltünk, de azért a reachert is előkészítettük, ha esetleg csendesedne, illetve a raumos szakasz bőszeles vitorla szerepének betöltésére. A hajó felszerelése után Kövér Janó által készített frissensült kolbász és saláta volt a reggeli, amit befaltunk és beindítottam a motort. Már a kiállás sem volt egyszerű, mert olyan erős északi szél fújt, amit pont oldalról kaptunk, így, amint a hajó orra elhagyta a mellette lévő hajó takarását, azonnal oldalra fordult a csatornában. Végül egy ügyes manőverrel sikerült irányba állítani, és kimotoroztunk.
Irány Fenyves
A nyílt vízre kiérve bő egy méteres hullámokon kellett
átverekednünk magunkat. Ez itt megszokott: a hosszú móló és a visszaáramlás
miatt feltorlódik a víz, és komoly hullámzás alakul ki. Erős szél volt, de úgy
döntöttem, hogy reffelés nélkül indulunk, legalább megpróbáljuk, ha sok majd
reffelünk. Szeretek aznap felmenni a pálya környékére, mert általában van
fél-egy óránk gyakorolni, megérezni a szelet, finomítani a beállításokat,
kipróbálni a felszerelést, köteleket.
Időben elindultunk, és a jó szélben gyorsan, 10 óra után pár
perccel megérkeztünk a fenyvesi kikötő elé. Már több hajó is készülődött, a
zsűrihajó is megérkezett. Letették a rajtjelet, behúztuk a fockot, és
cirkáltunk a rajtvonal mögött. Felosztottuk a feladatokat: Csabi a szokásos
foredeck és fock trimmer, Bence a backstay, Janó pedig a nagyvitorlát
trimmelte, én kormányoztam, achtereztem, illetve a pályataktikát raktam össze,
illetve folyamatosan korrigáltam a pozíciónk és a szélváltozások függvényében.
Rajt
Ahogy cirkáltunk föl és alá a rajtvonal alatt látszott, hogy
a jobbkezes rajt szinte lehetetlen lesz. A pályát úgy rakták fel, hogy a bóját
feltolták a szél felé így a zsűri hajó felé lógott a rajtvonal. Közben a szél
kicsit északnyugatiba fordult, és így nagyon tompa szögben lehetett csak
indulni jobbcsapáson.
Mivel kevés hajó (kb. 20 egység) és széles rajtvonal volt,
úgy döntöttem, hogy a bójánál rajtolunk. Az volt az elképzelésem, hogy ha jó
rajtot veszünk, a gyors hajónkkal élesen balcsapáson gyorsan fel tudunk menni,
és a tompa szögben rajtoló hajók a jobbcsapáson mögénk kerülnek, de ha
elszámolom, és beragadok, akkor le kell forduljak, amivel rögtön hátrányba
kerülök.
A bója körül manővereztünk, majd 4–5 perccel a rajt előtt
elindultunk a vonal felé. Kicsit gyorsan érkeztünk a bójához, így lassítanom
kellett, megejtettem a hajót, hogy távolabb kerüljek a rajtvonaltól, majd
visszaélésedtem és kitekertük a fockot. Egy pillanat alatt felgyorsultunk és a
rajtot nagyon jól elkapva, néhány másodperc múlva már a rajtvonalat és a
jobbcsapáson rajtoló hajókat elhagyva robogtunk Badacsony felé. Csabi
folyamatosan figyelte ki jön alattunk útjoggal, de a rajttaktika jól sikerült,
így rögtön az élre törve indultunk a háromszög alakú pálya kreuz szakaszának.
Kreuz szakasz
A bója pontos helye nem volt ismert számunkra, így
folyamatosan kerestük, az volt biztos, hogy kreuzolni kell és a pálya közepén
maradni, így nagyon nem navigálhatunk a bója mellé, időben észrevesszük majd. Ahogy
haladtunk, egyre erősebben esett az eső, és a befújások is vadultak. Sok hajó
reffelt, de mi végig teljes vitorlázattal mentünk. A hajó nagyon jól viselte a
15–20 csomós befújásokat, schottoltunk, az achter meg teljesen betépve… A
pöffökben már a határon mentünk többször deckvizen – amikor lepörgött a szél, azonnal fordultam,
nem volt idő gondolkodni. Két hajó tudott nagyjából tempót tartani: egy Grey
Goose nevű Bavaria 43C és az Old’s cool Dehler 36 CWS, de már a kreuz szakasz
felénél is 200–300 méterrel vezettünk. Sokáig nem láttuk a bóját, de végül
észrevettük, és tartottuk a balcsapást, miközben korrigáltunk, hogy ne fussunk
le a pályáról. Az utolsó fordulónál úgy éreztem túlkreuzoltuk magunkat vagy jó
10 méterrel, de a szél elkezdett lepörögni és már úgy tűnt nem vesszük a bóját
és még kettőt kell fordulni. De egy erős pöff segítségével végül 2–3 méteres
távolságból sikerült venni a bóját.
Az első pályajel után
Innen futtatott negyedszeles, majd (miután megtaláltuk a távolban a bóját irányváltoztatás után) félszeles szakasz következett. 8 csomó körül haladtunk, és tovább növeltük az előnyt. A reacher kinyitására itt nem is gondolhattunk, mert a fockkal és a teli nagyvitorlával kissé túl voltunk vitorlázva. Az üldözők közben vették a bóját, de magabiztosan tartottuk az előnyünket. A szakasz nehézsége volt, hogy a Szigligeti öböl sajátosságából kifolyóan gyakran komoly pöffökkel kellett megküzdeni az amúgy sem kicsi alapszélre. Néha hátranéztünk, és láttuk, hogy az üldözők többször felfutottak a szélre. Mi időben kikorrigáltuk a pöfföket, így stabilan haladtunk előre, méterről méterre növelve a közöttünk levő távolságot. A második bóját nehezebb volt megtalálni, és jóval fölé is mentünk bő féltávig, amikor megláttuk, hogy jóval lejjebb van, mint amire mi számítottunk. Korrigáltuk az irányunkat és félszeles rohanásba kezdtünk, amivel ismét elkezdett nőni a távolság a mögöttünk lévőktől.
A bójánál halzolás következett. A backstayes hajón ez
kritikus manőver, mert ha rácsap a baum a backstay-re ekkora szélben az biztos
árbóctörés. Előre átbeszéltük ki mit mikor csinál. Bence: kezelte a backstay-t,
Janó: nagyvitorla, Csabi: fock, Én a kormányt kezelem és vezénylem a műveletet.
Örömvitorlázás a befutóig
„Halz” – adtam ki a vezényszót és a tökéletesen kivitelezett
perdülés után már az utolsó szakaszon háromnegyed szélben haladtunk, 8+ csomós
sebességgel a célvonal felé. Felhúztuk a reachert, (a genakkert soknak éreztem
volna). A hajó néha megsiklott. Hatalmas élmény volt a menet. Az üldözők
folyamatosan szakadtak le, ekkor már biztosak voltunk benne, hogy ha nem jön
technikai hiba, rajt-cél győzelem lesz. Az utolsó szakaszon már csak élvezni
kellett a sebességet és néhány pöfföt kivédeni, de örömvitorlázás volt a
javából, még akkor is, ha 11 fok és szakadó eső volt.
Hazafelé
Befutottunk, több mint 6 perccel nyertünk a második befutó előtt, a többiekre pedig még nagyobb különbségek alakultak ki. A cél után gyorsan leszedtük a reachert, és elindultunk hazafelé Balatonmáriára. Az idő tovább romlott, erősödött a szél és az eső egyre jobban rákezdett. Ültünk a fedélzeten hallgattuk az eső kopogását a vitorlákon. Bőrig ázva néztük ahogy a vízfüggöny mögül egy - egy versenytárs bukkan elő a cél felé közeledve. Bő fél óra alatt hazaértünk és szerencsésen kikötöttünk. A parton egy kis pálinkával melegedtünk fel mert nagyon átfáztunk, majd leszereltük a hajót. Este pedig jó hangulatú eredményhirdetésen vettük át az első helyért járó érmeket A Fenyvesi Yacht Klub különtermében.
Nem volt hibátlan futam – de közel volt hozzá. És ilyen
körülmények között ez többet ér, mint egy sima győzelem. Köszönöm a
mancsaftjaimnak a kitartást és a versenyen befektetett munkát, a többieknek
pedig a szurkolást!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése