A Nyugat-Balaton Szalag idei versenyére egy részben
összeszokott, de annál lelkesebb csapattal álltunk rajthoz.
Csabi, az állandó foredeck-em, akivel elég sokat
hajózunk – már félszavakból is megértjük egymást. Volt már közös tengeri
kalandunk is, de jórészt a Balatonon vitorlázunk együtt. Megbízható, határozott
mozdulatokkal dolgozik elöl.
Szabi gyakori crew a hajón, a fock
trimmelése jellemzően az ő feladata, de a reacher és spi felhúzó kötél
kezelése, valamint a spi schott is hozzá tartozik. Most is teljes
koncentrációval csinálta végig a versenyt.
Zoli, akivel a Sailing
Bandben együtt zenélünk, a grósz schottot kezelte – neki még kevesebb rutinja
van ezen a hajón, de már korábban is értünk el közösen szép eredményeket és
most is kiválóan teljesített.
Második alkalommal rendezték meg a Nyugat-Balaton Szalagja
vitorlás versenyt, és az égiek most is
odatették magukat: a tavalyihoz
hasonlóan ismét kemény szeles verseny kerekedett, igazi balatoni
rock’n’roll. Elsőfokú viharjelzés volt érvényben a rajtnál, de ez nem
volt meglepetés – a mezőny így is felsorakozott. Stabil északi szél fújt,
amely a parti domborzat hatására a völgyek környékén néha irányt váltott és
meg-meggyorsult. A rajtnál ott voltunk az első hat-hét hajó között, és
hamar sikerült felkapaszkodnunk a harmadik helyre – lendületesre
sikerült a kezdés Ábrahámhegy felé.
Az első szakaszon mi nagyon élesen tudtunk menni. Két kemény
ellenféllel kerültünk taktikai csatába: a Fortély-al 11 méteres one design,
valamint az Aeroplane nevű Carrera 290-es hajóval. A mezőny szépen
lassan kezdett leszakadozni mögöttünk, de a Fortély tartotta a magasságunkat –
sebességben viszont nem tudta felvenni a versenyt. A Carrera tompábban ment,
nem tudott olyan élesen húzni, mint mi.
Ábrahámi bója – elsőként!
Az első komoly állomást, az ábrahámi bóját, kb. három perces előnnyel
vettük a 11-es előtt. A
hátszélre fordulva felhúztuk a reachert, kinyitottuk,
és vágtattunk Badacsony felé. Közben kitették a másodfokú
viharjelzést, a vizet egyre jobban tépte a szél, és a hullámok is egyre
magasabbak lettek. Egyre erősebb befújások jöttek, így visszatekertük a
reachert és leengedtük – nem kockáztattunk vele tovább.
A Szigligeti-öbölben, Badacsony lábánál viszont a
Fortély lassan, de biztosan megelőzött. Hiába állítgattam a vitorlákon, nem
tudtuk tartani a tempóját.
A szél csak nőtt, 20 csomó fölé emelkedtett a pöffök
ereje, így a grószt lereffeltük. Györök alatt kicsit kavargósabb volt a
szél, de aztán jött az igazi attrakció: 30 csomós befújások, a fedélzet
vizes volt, néha fellúvoltunk, de tartottuk az irányt Keszthely felé. A
Carrera is kezdett közeledni mögöttünk.
A fedélzeten mindenki odatette magát:
Zoli lelkesen
schottolta a grószt, és a pár lúvolás után már szépen összeállt minden.
Szabi
egyszerre hangolta a fockot és fotózott, közben pedig még
élőben
tudósított is az otthoniaknak.
Csabi, az örökmozgó,
mindent is
csinált – például amikor
a klemmből kiszaladt az achter kötél, és
beesett a hátsó cockpitládába, gondolkodás nélkül hátrament, és kihalászta.
Fordulópont a keszthelyi bójánál
A bója előtt leültünk átbeszélni a manővert – végül úgy döntöttünk, bevállaljuk
a perdülést, ebben a szélben is. Pontosan leosztottuk ki mit csinál, és a
bója után egy tökéletes perdülést hajtottunk végre. Az üldözők nem
vállalták, egy nagyobb, időigényes fordulót választottak, így előnyben
maradtunk.
Fenyves felé – döntések és kockázatok
A grósz reffelése után észrevettük, hogy
az egyik csúszkánál megszakadt a
vitorlánk. A szél kb.
120–
150 fokról jött. Gondolkodtam, reff ki?
Vajon bírja?
Verseny van, kockáztatunk. Kiadtam a parancsot:
Reff ki!
Gyorsan végrehajtottuk, de még így sem tudtuk megtartani a pozíciót –
Györök
magasságában az Aeroplane megelőzött.
A sebességünk többször átlépte a 9 csomót, és gyakran
forrt mögöttünk a víz – élveztük a lendületet, a sebesség érzését. A Szigligeti-öböl
hullámai viszont nem könnyítették meg a dolgunkat: a hullámzás
nehezítette az iránytartást, folyamatos koncentrációt igényelt, hogy a hajó
ki ne forduljon, különösen a kritikusabb leejtések után.
Délről feltűnt a Szamuráj Jack, ami kis zavart
okozott – már azon gondolkodtunk, hogyan lehet ott, de végül kiderült: nem
voltak versenyben, csak edzettek. Így fellélegeztünk – az abszolút harmadik
hely még mindig megvolt. A mezőny mögöttünk teljesen leszakadt.
Az új árbócunk, amit a Bali műhely újított
fel, hibátlanul dolgozott – stabilan, megbízhatóan.
Befutó és öröm
4 óra 5 perc alatt körbevitorláztuk a Nyugat-Balaton
térségét. A nap végig sütött, a szél tombolt, és bár az Aeroplain végül
megelőzött, a dobogón zártunk:
🏆
Abszolút 3. hely
⛵
Yardstick I. osztály – 3. hely
Több hajó is megsínylette az időjárást – volt
kormánytörés, leszakadt vitorla, kemény próbák. Mi egy kisebb vitorla
szakadással megúsztuk – és egy óriási élménnyel gazdagodtunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése