Az előző napi időmérő futam után - ahol Máriáról kellett Keszthelyig felvitorlázni annyira kevés szél volt, hogy nem sikerült limit időn belül teljesíteni a távot, de ez a Versenysorozaton belül külön került értékelésre- estére Keszthelyen maradtunk a KYC-ben, ahol a helyi vitorlázókkal hosszan beszélgettünk, így csak éjfél körül kerültünk ágyba a hajón. Estére megjött a szél és reggelre telefújta a hajót levéllel, amit szorgosan letakarítottunk a tojásrántottás reggelink előtt.
A másnap reggeli indulás izgalmasra sikerült: túlságosan délre kormányoztam a hajót a kikötő szájából a nyílt vizen, és szépen felültünk egy iszapdombra. Már integettem a rendezőknek, hogy húzzanak le minket, amikor kis élénkülést éreztem majd egyre komolyabb pöfföket. Na, gondoltam hátha megdönt minket annyira, hogy kiszabaduljunk a keszthelyi iszapdomb szerető öleléséből, így gyorsan kitekertük a fockot (orrvitorla), a pöff megdöntötte a hajót, és a hajó megkönnyebbülve siklott a mélyvíz felé. Néhány perc múlva felhúztuk a nagyvitorlát, és várhattuk az első futam rajtját.
Az előrejelzés közepes szelet ígért, de a valóság ennél bőkezűbb volt: az első
futamban 15–18 csomós szél fújt, a másodikban pedig 20 csomó fölé erősödött. Az első futamot még teljes vitorlázattal hoztuk le, a másodikra azonban már lereffeltük a grószt (nagyvitorla), mert egyre több lobogtatásra kényszerültünk. Nagy hullámzás szerencsére nem alakult ki, hiszen a part felől fújt a szél, de a pálya belső szakaszain azért már 30-40 cm is elérték. A zivatarokat szerencsésen elkerültük, a rajtpisztoly idején szárazon és jó erős szélben vághattunk neki a pályának.
Mindkét futamban háromnegyed szeles rajt volt. A rendezők széles rajtvonalat jelöltek ki, így az élénk szél ellenére is nyugodtan tudtunk rajtolni, jellemzően a középmezőnyből. Kerestem ugyan a Defendert és a Restlesst, hogy mellettük induljunk, de ez most nem jött össze. A rajt után gyorsan tisztáztuk magunkat, és 3–5. hely körül vitorláztunk. Bőszeles vitorlát (genakker/spi) nem húztunk, mert három fővel kevés lett volna a biztos kezeléshez. Ehelyett a reachert (háromnegyed szélre tervezett vitorla) használtuk a bőbb szakaszokon – egyszerűbb volt kezelni, és Tamás, aki most először ült ezen a hajón, így gyorsan bele tudott tanulni.
Az első futam közepén akadt egy kis kaland: a bójánál betekertük a reachert és kinyitottuk a fockot, de ahogy ráfordultunk, a reacher magától kinyílt. A 19 csomós szélben nem volt épp baráti látvány, ahogy a vitorla lebegett irtóztató csapkodó hangok kíséretében. Gyorsan megejtettem a hajót, nehogy széttépje a szél, és futtatott negyedben a fock alatt sikerült visszatekerni. Utólag rájöttem, mi történt: Tamás lefixálta a schottot (vitorlaállító kötél), és amikor a fock kifordult, ráfeküdt a reacherre, amitől a végtelenített kitekerő engedett – és már pördült is kifelé a vászon. Kis ijedtség után rendeztük a sorokat, és rohantunk tovább. Tanulság: nem fixáljuk a reacher schottot mert baj lesz belőle!
A Defenderrel többször is összefutottunk: rendre jobban olvasták a szelet, és az
első bóját kivéve mindig elhúztak tőlünk. Mi gyakran csak 50–100 méterre figyeltük a szélcsíkokat, ők 10–20 méterre is, ami most döntőnek bizonyult. A Szamuráj Jack az első futam első szakaszában borult fel, így egy hellyel előrébb jöttünk be a végén. A második futamban már nem hibáztak, így mi abszolútban a negyedikek lettünk.
Az Agrolog Kupára hárman érkeztünk: Csaba vitte a foredecket (orrfedélzet), de mivel nem volt bőszeles vitorlázat, inkább a reacher kezelésénél segített, és fordulóknál húzta be Tamásnak a fockot. Néha beszállt nagyvitorlát trimmelni is. Tamás, Csaba bátyja először jött velünk ezen a hajón – vitorlás rutinja kevés, de igazi balatoni csónakos srác, és elképesztően gyorsan ráérzett a dolgokra. Minimális hibákkal hoztuk le mindkét futamot, jó hangulatban.
Az eredmény a végén szépen mutatott: az első futamban abszolút 3. hely, a másodikban abszolút 4. hely, összetettben pedig a YS I/1 kategóriában a 2. pozíció! A Defender nyert, a Restless lett a harmadik – mindkettőnek jár a gratuláció.
Most nagyon kijött, mennyit számít a nagy szélre tervezett hajónk és a lelkesedés. A nagyszeles tapasztalat, amit az idei két szalagon gyűjtöttünk, sokat segített – bár most kevesen voltunk, így a nagyvitorla schottolása szinte állandóra állítva ment, így maradt még a pályában rendesen. Végül is: a szél szereti a hajónkat, mi szeretjük a szelet – a matematika innen egyszerű.
Köszönjük a KYC-nek a rendezést és a szuper képeket, az Agrolog Kft.-nek, hogy évről évre biztosítják ezt a versenylehetőséget a nyugati medencében, illetve minden családtagunknak, barátunknak és akik nélkül nem lehetnénk vizen a hajót karbantartóinknak Bali Pisti, Anytime sailing, Vámos Ági, Fehér Laci és persze szeretett egyesületünknek a Túravitorlázó Egyeseületnek Balatonmáriafürdőn hogy segítenekés bíztatnak minket!
Fazekas Janó
ViNo-Bá Xyston
Megjegyzések
Megjegyzés küldése