Régóta szerettem volna kipróbálni, mit tudunk Horváth Csaba
barátommal kihozni ketten a hajóból, és most adódott alkalom erre a 23. Rizling
Kupán, amit Ábrahámhegyen rendeztek a Nyugat Balatoni Regatták sorozat 4.
állomásaként. A Kupa jóval régebben indult, mint a sorozat, így sok visszajáró
vitorlázó volt már erre a versenyre. Én még nem voltam Ábrahámon és őszintén a
Balatonnak ezt a részét kevésbé ismerem, bár nincs tőlünk messze, de annyira
épp távol van, hogy ez már egy pár órás túrába nem fér bele.
A 2023.07.29-én megrendezett verseny előtt sikerült jópár
napot kint lennem a vizen és állítgattam a hajón. Legfőképpen a baumom és ezzel
a grószom alakja nem tetszett, így a merev albámon hangoltam kicsit. Persze
nagyon jól jött a vitorlázott órák száma is, ami még így is rettenetesen kevés,
de több, mint amit tavasszal és nyár elején rá tudtam fordítani a vitorlázásra.
Beszélve a rendezővel tudtam, hogy komoly hajók jönnek majd a versenyre,
mondtam is Csaba barátomnak, hogy most leckét veszünk majd alázatból. De persze
így jó a dolog, ha jó hajók, erős ellenfelek vannak, úgy izgalmas a verseny és
most láttuk, hogy lesz bőven, akivel csatázni lehet majd. Pénteken már
felvitorláztunk az ábrahámi kikötőbe és csendes beszélgetéssel töltöttük az
estét Pintér Csaba hajóján Cser Fricivel és Joó Tamással. Az idő kellemes volt,
a fröccs jól esett, így elég későn tértünk nyugovóra. Hajnali 3-kor megérkeztek
a mellettünk levő hajóra a szomszédaink, akik igen jókedvűen folytatták az
eszmecseréjüket, így néhány óra kimaradt az éjszakából.
Reggel kelés, hajó felszerelés, reacher, spi baum, schott
kötelek befűzése, 9:15 kormányosi, ismertették a pályát, a rekordszámú nevezőt
(64 hajó), és a várható szelet. Na igen, nézegettem én is az előrejelzéseket,
de olyan összevissza szellőket ígértek, hogy arra nagy taktikát nem lehetett
építeni. Annyi bizonyos volt, hogy kis szeles verseny lesz, esetleges
pályarövidítéssel. A rajtra sikerül kiérni és bevitorláztuk a rajtvonalnak egy
részét, így teljesen pontosan éreztem a távolságot. Mivel ÉNY szél fújt és
Badacsony felé indultunk, így jobbcsapáson a legtöbb hajó a rendező hajó körül
helyezkedett el. Én úgy döntöttem, hogy kissé távolabb a zsűrihajótól inkább
tiszta szélben indulok vállalva azt a néhány méter hátrányt, amennyivel a
többség alatt indultunk. Gyorsan kiderült, ez egy jó döntés volt, az első 4-5
hajó között rajtoltunk el, megvártuk a 3 percet és utána kitekertük a
reacherünket. 2-3 csomóval gyenge ÉNy-i szélben csorogtunk az első bója felé. Ennek
a szakasznak az érdekességét az adta, hogy itt fel tudtuk mérni a rivális
hajókhoz képest mit tudunk menni, no meg persze örültünk a jó rajtnak. A
Defender (X-99) kicsit beragadt a rajtnál, 100 méterrel mögöttünk jött, míg a
Distiniti Saluti és a Crusaider (X-402) a parthoz közelebb velünk nagyjából egy
sebességgel. Mi egy 25-ös fa jolléval mentünk nagyjából azonos sebességet. Néhány
forduló után elértük a bóját. A Szamuráj Jack ért elsőnek a bójához, bő 300
méteres előnnyel hozzánk képest. Mi az előkelő, 6-ik helyen fordultunk, a
Distiniti és a Crusaider is megelőzött minket, igaz csak 10-20 méterrel voltak
előttünk.
A forduló után hátszeles szakasz jött, mivel ketten voltunk úgy
döntöttünk, hogy folytatjuk a reacherrel a hátszelest és közben összerakjuk a
spi-t. Előre nem tudtunk mindet előkészíteni, mert a reacher miatt a spi baumot
nem tudtuk feltenni, illetve ugyanaz a felhúzókötele a reachernek és a spi-nek
is, így aztán nem egyszerű művelet ilyenkor a vitorla csere, hát még két
embernek! Miután amit lehetett előkészítettünk, reacehert betekertük és
leengedtük, spi-t bekötöttük, baumot kitettük és felhúztuk a sárga bőszeles
vitorlánkat. Látható volt, hogy az a 4-5 perc amíg átcseréltük a vitorlát olyan
sebesség vesztéssel járt, hogy bő 100 métert ránk vertek a riválisok. Mi
mentünk a 25-össel a déli part felé, a Distiniti és a Crusaider külön csatát
vívott, ők vízközépen mentek. Megjelent felettünk a Péter-Pál egy narancs
genakkerrel olyan sebességgel, hogy csak néztünk, illetve egy Melges 24-es is
utolért és lehagyott minket. Nem tudom még, hogy a hajóban van ennyi, vagy a
hátszeles rutinunk kevés még - illetve ez utóbbi biztos – de ezen még javítani
kell. Nem ment jól a hátszeles szakasz. Mindenesetre meghalzoltunk és mentünk a
bójára. A bójánál látszott, hogy bő 400 méter már a hátrányunk az előttünk
levőkhöz képest (a Szamuráj Jack ekkor már a harmadik bójához közelített). A
bójához közeledve leszedtük a spit (82 négyzetméter), ez viszonyleg könnyen
ment ketten is. Aztán felhúztuk ismét a reachert. Egy félszeles „rohanásba”
kezdtünk.
Az szél továbbra is ÉNY-ról, fújt talán kicsit megerősödve, mert a
félszélben már 5 csomó felett mentünk az északi part felé a Pálkövei Strand
közelében elhelyezett bója felé. Mögöttünk egy Scholz fordult fent hagyva a genakkerét,
ugynígy tett a Distiniti és a melges is. A bója felé féltávhoz közeledve úgy
éreztem közeledünk az előttünk levő hajóhoz, a Scholz pedig hozzánk. És jó volt
a megállapításom, mert ezen a szakaszon visszajöttünk teljesen a meccsbe. Azért
visszanéztem a Defenderre merre van, de ők a rajtnál elszenvedett hátrányukból
valamicskét ledolgozva, de egyelőre megnyugtató távolságban vitorláztak
mögöttünk. A forduló előtt ismét megterveztük ki mit csinál, melyik kötelet ki
húzza, engedi, milyen sorrendben. A terv az volt, hogy először felélesedünk és
majd csak utána fordulunk, nem nehezítjük a sorsunkat azzal, hogy rögtön a
bójánál fordulunk meg, a pálya ezt megengedte. A melgesnél felakadt a genakker
és kisodródtak a part felé. Egy hajóval tehát kevesebb volt már előttünk. A
Crusaidernek pedig a reachere akadt bele a jumpstag-ba, így őket is megelőztük.
A Distiniti ment tovább a part felé, mi pedig befordultunk középvíz felé a
jolle után. A Scholz nem tudta a lépést tartani velünk a negyedszeles
szakaszon. A Szamuráj közben befutott. Miután felvettük az irányt, kértem
Csabát tegyen rendet a köteleknél, mert hátul a cockpitben már akkora káosz
volt, hogy nem lehetett átlátni. A hajók többsége ekkor a part alatt ment, úgy
tűnt a Distiniti a part alatt lassabb, mint mi, de ez akkor is haláltack lesz,
ha erre megyünk tovább!
Át is szóltam a
jollénak szerintük forduljunk-e? „Mi is gondolkodunk.” - mondták. Ekkor a Jolle
4-5 méterrel előttünk-alattunk és a Péter-Pál felettünk volt 100-200 méterrel a
cél felé. A szél teljesen legyengült néha 0,5 csomót alig értük el. A reacher
felhúzón kicsit lazítottunk, engedtük lélegezni a vitorlát. Úgy döntöttem fordulunk,
mert ha jön valami élénkülés akkor az kissé a part felől várható mi pedig már
eléggé eltávolodtunk a parttól, ha az a 4-5 hajó ott megkapja, akkor
kapálhatjuk az eredményt. A Jolle még bő 200 métert tolta tovább középvíz fele
- ez a végén nekünk a befutónál bő 3 perces előnyt jelentett! Ekkor már tisztán
látszott, hogy a Péter-Pál van már csak előttünk, tehát az abszolút 3-ik helyen
vitorláztunk (amint írtam korábban a Szamuráj már befutott ekkorra). El sem
hittem, mondtam Csabának, hogy most már figyeljünk többet hátra és ne engedjük
felzárkózni a többieket, védjük le, ha támadnak. De erre nem volt szükség, mert
bejött a frissülés, amit mi kaptunk meg előbb a Péter-Pállal. Bejött a
számításom a széllel, így a mögöttünk és alattunk levők még jobban leszakadtak.
A Péter-Pál robogva elindult, ahogy mi is a DNy-i frissülésben. Mondtam
Csabinak, hogy húzzunk rá a reacher első élére, így nyerünk 1-2 fokot. Így is
lett, kissé élesebben tudtunk menni, mint ők, a sebességünk szinte azonos volt.
Komoly csatát vívtunk, de 2-3 forduló után átvettük tőlük a második helyet,
ekkor már nem volt több 200 méternél a célig. A távolság viszont nőtt
közöttünk, még 2 forduló és ott voltunk a célban. Hihetetlen izgalmas
végjátékkal és folyamatosan koncentrálva behoztuk ketten a hajót a második
helyre! Az első 10 hely bármelyikét aláírtam volna előre, de így utólag már kár
lett volna.1-2 nap alatt már ülepedtek az események bennem annyit, hogy
talán össze tudom szedni mi is hozta most ezt a jó menetet. Nyilván a hajó
adottságai kellenek, de ezt ki kell tudni hozni belőle, elsősorban Csabával hihetetlen
összhangban dolgoztuk végig a közel 2,5 órát a tűző napon 28-30 fokban! Ha
valami elakadt, megszorult, segítettünk egymásnak, ha kellett még egy kéz,
akkor a másiknak ezt mondani sem kellett, azonnal ment és segített (Csabit
idézve néha azért jó lett volna polipnak lenni). A másik Csabi rutinja már a
foredeck-en és úgy általában véve is. Ezeken felül, a verseny előtti héten
sikerült elég sok időt kint töltenem a vizen, így most nagyon éreztem a hajót,
és ami szintén fontos, hogy nekünk fújt a szél, és jó döntéseket hoztunk.
Büszkén álltunk a Szamuráj Jack mellé a képzeletbeli dobogó
második fokára. Innen is gratulálunk nekik is, valamint a Péter-Pál
kapitányának és legénységnek is, köszönjük, hogy a végjátékban egy jó párbajt
vívhattunk és ugyan most nekünk jött ki jobban a lépés, de biztos vagyok, hogy
lesz ez még fordítva is! Gratulálunk a többi hajósnak is, akik végigmentek a
pályán. És köszönjük a szervezőknek a lehetőséget, a háttércsapatnak
(feleségek, barátok, klubtársak) pedig a szurkolást!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése