Fél nap alatt a Balaton körül 11:21:04 - 57. Kékszalag

Felkelek (07.13), kimegyek a nappaliba, kicsit aggódom, vajon tényleg ott az érem? Megnyugszom, ott van ahol letettem, akkor mégsem álmodtam az egészet. Aztán lassan érezni kezdem a lábamon a zöld folt lüktetését meglátom a kezemen a horzsolásokat, akkor már biztos vagyok benne, hogy nem csak álmomban robogtunk körbe a Balatonon és álltunk dobogón Balatonfüreden a vitorlázás ünnepén az 57. Kékszalag díjkiosztóján 2025.07.12-én.

Szerdán (07.09) kora tavaszi időjárás, 16 fok 25 csomós alapszél, csöpögő eső. Mit keresünk mi itt a Balaton közepén? -tettem fel magamnak a kérdést Badacsonyhoz közeledve a Tihanyi Hajós Egylet felé tartó utunkon, majd mindezt hangosan is megfogalmazva válasz formájában: Srácok, mi nem vagyunk normálisak, hogy ebben az időben vitorlázunk! Persze ez csak elméleti okoskodás, hiszen a Kékszalagra megyünk...

Végigrohantunk Balatonmáriafürdőtől Tihanyig 3 óra alatt reffelve. Nem rossz - gondoltam magamban, de holnap biztos nem lesz ekkora szerencsénk, hiába is jelzik előre a szelet, a Kékszalag sokszor mintha „lavórt” építene maga köré, előtte utána remek szél, a kritikus 48 órában meg vadászni kell. De nem is lenne Balaton, ha ilyen kiszámítható lenne. Másnap kiderült, sorra dőlnek meg a rekordok. 17 óra után néhány perccel kikötöttünk és előkészítettük még a hajón a szükséges dolgokat, orrsudár, spischott kötél, spi alba... Aztán a máriai társaság elfoglalta a THE teraszát. Bíró Karesz a Kiwi RJ85-ös kormányosa, Egyesületünk elnöke és legénysége, Somogyi Ádám a Speedo 8mOne design módosított verziójának kapitánya és legénysége, Nagy Gábor a First 8 Atlantik kapitánya és legénysége és mi a ViNo-Bá Xyston csapata. A bár zárása után átvonultunk a hajónkra, a hideg miatt még elfogyasztottuk a kötelező „védőitalt”, de gyorsan nyugovóra tértünk. Ezúton is köszönjük a THE-nek, hogy ilyen kedvesen fogadtak minket és ilyen kényelemben tölthettük a nagy nap előtti éjszakánkat. Szeretünk itt kikötni, mert nyugodt csendes helyen van.

Reggel (07.10) aztán készülődés, még egy reggeli is belefért. A szél egyre erősebben fújt, felvettük a vihar ruhákat, csizmákat és a mentőmellényt, mert ha nem is esik, a felcsapódó víz bőrig áztat. Kimotoroztunk a THE elé felhúztuk a nagyvitorlánkat (ami a tegnapi menet után reffelve volt és elindultunk a rajtterületre. Kényelemesen odaértünk, mivel háromnegyed szeles rajt volt, így nem a rajtvonallal párhuzamosan, hanem inkább arra közel merőlegesen  várakoztak a hajók a rajtra. Nagyon észnél kell lenni ilyen körülmények között a rajtnál, mert ha elindul az ember a rajtvonal felé már nincs megállás, kicsit lehet lassítani de megállni már nem, a korai rajt pedig 45 perces büntetést von maga után, és ezt egy ilyen hosszú távú versenynél nem érdemes kockáztatni. Csordogáltak a percek csodáltuk a vonal előtt cirkáló közel 500 hajót. Ez a 9. szalagunk, de nem lehet betelni a látvánnyal, csodálatos ahogy ellepik a vizet a hajók és egy mozgó hangyaboly érzetét keltik, aminek mi is a részesei vagyunk. Aztán elérkezik a nagy pillanat az előkészítő és figyelmeztető jelzések után eldördül a rajtpisztoly és hirtelen minden hajó irányba áll és elkezdi a körutazást.

A rajtnál körültekintő és óvatos voltam, messziről kiszúrja az ember, ki az aki uralja a hajóját ekkora szélben és még az elsőbbségadási szabályokkal is tisztában van és ki az, aki kevéssé ura a helyzetnek ezért vagy azért. Behangoltuk a vitorlákat és felvettük az irányt, gyorsan elfoglaltuk a pozíciónkat a mezőny első harmadában, sőt érzésre kicsit még előrébb is. Csodálatos szél volt és mi repültünk ezzel a széllel. Az északi part vonalában vitorláztunk bő 1 km-re, hogy a befúvások már kicsit szétterüljenek, de azért akadt még így is bőven. Folyamatosan figyeltük az előttünk levőket, ki mikor luvol fel vagy csak dől meg jobban a kelleténél. A pöfföket nagyon profin kezeltük a nagyvitorla schottolásával kormányoznom minimálisan kellett, az adrenalin dolgozott, itt mindig arra kell figyelni, hogy ne pukkantsuk el az energiánk nagy részét, hiszen ez egy nagyon hosszú mintegy 155 km-es verseny.  Keneséhez közeledve megterveztük a bójavételt, láttuk, hogy nem kell a bója előtt halzolni, hanem elég miután megkerültük a két bóját. Nagyon jó pozícióban értünk be és 1 méterrel a bója mellett megejtettem a hajót, szinte teljes hátszél volt, ezért figyelni kellett nehogy spontán halz legyen.

A második bóját elhagyva, amikor volt egy kis területünk szépen meghalzoltunk. Egy backstage-es hajónál ez még komplikáltabb és veszélyesebb művelet mint anélkül. Ha nincs kiengedve a backstage és ráver a nagyvitorla ekkora szélben szinte biztos, hogy valami törik, szakad vagy jó esetben csak görbül, de egy gyönyörű manőver után már a rajttól számítva kicsivel több mint egy órát követően már Siófok felé robogtunk. Előzetes célunk az volt, hogy abszolútban a 100-ba kerüljünk be majd a végelszámolásnál, a bójaforduló után a 75. helyen mutatott minket a nyomkövető. Na ez megtolta a csapatot rendesen, eddig sem voltunk híján a koncentrálásnak, de innentől még rátettünk egy lapáttal. Általában idáig jól megyünk szinte mindig 100 körül vesszük a kenesei bóját, aztán valahogy lassan lecsúszunk. Siófokig háromnregyed szelezés volt, és próbáltam úgy menni, hogy a végén se kelljen hátszelezni, az egy nagyon instabil állapota a hajónak és nem is a leggyorsabb. Sikerült is szépen lehozni ezt a távot is, közben persze folyamatos folyadék és vitaminpótlás, amire szó szerint másodperceink voltak, mert olyan szél volt, hogy folyamatosan koncentrálni kellett és egy-egy apró hiba is komoly következménnyel jár. Siófok után felélesedtünk és irány Tihany. Helyezés ellenőrzése a gps alapján. 78. hely, de osztályban 5. Huhh, ez jó, kicsit hátrébb csúsztunk, de ez nem vészes és az osztály 5-ik helyezés (abszolút, hiszen itt még nem lehet yardstickkal korrigálni) csodálatos. A rajttól Siófokig 2 és negyed óra kellett, micsoda??? - mi lesz itt még ma???

Igyekeztem elérni a cső északi magasságát, de azért nem kellett préselni. Tartok mindig a déli homokzátonyoktól. A szél rendületlenül kitartott amíg elértünk a csőig. Itt a szokásos módon nem mentem be teljesen a komp mellé, mert ott jellemzően ilyen északi szélben kisebb a szél. A komppal szerencsénk volt előttünk 200 méterrel állt be, így biztos voltam, hogy nem fog elindulni amíg átérünk. Északit vagy délit húznak?  Kémleltük az előttünk levőket van fetrengés? Volt fetrengés és középvíz vagy északi part volt a domináns! Úgy döntöttem feljebb tornázzuk magunkat az északi part felé. Megkezdtük a hosszú utazást Keszthely felé, de persze innen még csak a Badacsony méltóságteljes domborulatai látszanak. Az idő remek volt, de a befújások egyre vadabbak lettek. Már nem emlékszem mennyit reffeltünk ki be, de biztosan több, mint 2-3 alkalom csak ezen a szakaszon. Közben megállapítottuk, hogy az 1-es reff árbócnál levő része nincs rendben. Nem a kötésekkel volt gond, de az automata rendszer elöl rettenetesen tépte a vitorlát hátul viszont még kicsit lógott. Tanakodtunk mi legyen, pont az előző versenyen téptük meg emiatt kicsit a vitorlát. Átgondoltunk és úgy döntöttük, hogy a következő alkalommal amikor 2-esen megyünk és lekerül a terhelés az 1-esről, akkor kifűzzük elölről lehúzó kötelet és így megszabadul a vitorla a borzalmas feszítéstől, hátul viszont megfelelő lesz. Meg is tettük, talán Révfülöp magasságában.

Badacsonyhoz közeledve felépült egy zivatarfelhő rendszer, úgy tűnt nem kapjuk telibe, de a kifutószele elért minket, mivel időben reffeltünk, minimális lobogtatással simán vettük ezt az akadályt, pedig biztosan nagyobb, mint 25 csomós befújások voltak. Gondoltuk a szeles Szigligeti öbölben nagy „dzsihád” vár minket, de nem így lett. Vidáman haladtunk tovább Keszthely felé. Már láttuk a bójákat, amikor Fenékpuszta fölött felépült egy újabb zivatar góc. És elkezdődött vagy inkább folytatódott a küzdelem az elemekkel. Sajnos kicsit későn reffeltük meg a 2-est, ezért a legnagyobb dühöngőben félig leeresztett nagyvitorlával egyensúlyoztam a hajót. Néhány perc után Csabi kimászott, hogy lekösse a reffet, a decken állva a bokájáig ért a víz, ami egyben azt is jelentette, hogy a cockpitbe ömlött befelé. Körbenéztem mi van a többiekkel körülöttünk. Mindenki küzdött, mint malac a jégen. Mi viszonylag gyorsan stabilizáltuk a hajót, de láttam, hogy a bója már nem lesz meg egy tack-al, mert akkorát fordult a szél. Irány a part és majd a part alatt felkúszunk, hátha ott a szél is kisebb. Nem lett az, viszont remekül kiszámoltam a magasságunkat, mert préselés nélkül teljes sebességgel 85. helyen vettük a keszthelyi bójákat. Odaköszöntünk a barátainknak a zsűri hajón és már robogtunk is hátszélben tovább.

Elég közel voltunk az északihoz, amire rá kellett még jobban fordulnom, ha a reffet ki akarjuk engedni, mert várhatóan már nem kell többet reffelnünk, a bő háromnegyed szeles rohanás visszafelé már teljes vitorlával mehet. Ezt ügyesen meg is oldottuk bár 2 alkalommal kellett felhúznom a hajó orrát legalább félszélig, mert a kireffelésnél is ránk fújt egy-egy keményebb széllökkés, ami lehetetlenné tette a vitorla felhúzását a rá nehezedő nyomás miatt. Miután fent volt a teljes nagyvitorla felület, ismét 8 csomó fölé mentünk. A Szigligeti medence badacsonyi oldalán volt néhány barátságtalan pöff, de kischottoltuk. A Taxi nevű hajó jött mellettünk már jó régen, most is előttünk volt néhány méterrel, de nem izgattuk magunkat, csináltuk a dolgunkat. Schottoltunk, backstage-ztünk, aztán szép lassan elhagytuk őket, mint sok más hajót is ezen a szakaszon. A kormányon akkora erők voltak, hogy azt csak nagyon indokolt esetben mozgattam, amúgy is annyira sikerült beállítani a vitorlákat, hogy olyan egyensúlyban volt a hajó, hogy el lehetett engedni a kormányt. Persze azért a pöffök és a hullámzás meg-megdobta a lapátot, ekkor erősen kellett tartani. Körülöttünk gyakran fellúvoltak a hajók, mi egyszer sem, ami egyrészt a hajó kialakításának köszönhető, másrészt pedig Szabi profi (10. órája tartó!!!) schottolásának. Sokszor 10  csomó fölé ment a sebesség mutatónk, mögöttünk porzott a víz olyan robajjal, hogy néha alig értettük egymás szavát. Evés ivás ismételten és a környező hajók és a víz folyamatos figyelése. Már reggeltől óránként kértem a srácokat, hogy nézzék a kabinban van-e víz, de nyoma sem volt. A rádión folyamatosan hallottuk, valaki kiállt, valakinek eltörött a kormánya, eltörött az árbóca, a legdurvább, eset, hogy léket kapott a hajó. Nem volt tehát fölösleges óvatosság ez. Egy ilyen nagy szeles verseny szedi az „áldozatokat”. A csőhöz közeledve a NordX Tóth Balázzsal ért mellénk és a Nyugat-Balaton Szalagján nagy ellenfél az Aeroplane.

Hárman együtt mentünk át a csövön. Itt mindig izgalmas, mekkora és milyen irányú szél lesz a túloldalon, vagy lesz- e egyáltalán. Szerencsére bár jóval gyengébb mint eddig, de volt egy jó negyedszélre való. A NordX becsúszott elénk, az Aeroplane pedig alattunk volt, elég tompán. A NordX gyorsan behangolta a vitorláit a kis szélre, nekünk ez valahogy nehezebben ment. Megléptek bő 15 métert mire mi megtaláltuk a jó beállításokat. Nagy üldözésbe kezdtünk, meg is közelítettük őket, de a célvonalig már nem lehetett befogni. Az Aeroplane leszakadt mögöttünk. A nap még sütött a dombok felett amikor  befutottunk 8 után 20 perccel. 11 óra 21 perc 04 másodperc. Mi van????? Ennyi idő kellett, hogy körbevitorlázzuk a Balatont! Helyezés? Abszolut 77. Pfffff. Úristen, mit csináltunk itt az utolsó szakaszon? És mi az, hogy 100??? 80-on belül vagyunk! Osztály? Abszolút 5. hely. Na jó ez már tényleg csúcs! Nagyon fáradtan, de boldogan vitorláztunk vissza a THE-be ahol kiraktuk Lenkey Csaba barátomat, aki derekasan végigküzdötte a napot és egész nap profin trimmelte a fock-ot és kezelte a fall és reff köteleket a reffeléseknél. Pár perce pihentünk már a hajón, mikor kérdem másik Csabit: Te nem vitorlázunk haza? Jó lenne egy kis éjszakai menet! Dehogynem. Végül is két éjszakára fizettünk be és még egy sem volt! :) Szabi szerinted? Ez kérdés ??? - csillant fel a szeme. Indulás!

Kis pihenő után már kötöttünk is el és indultunk tovább. A csőben szembe találkoztunk a Kiwi-vel, aki nagyon jó pozícióban érkezett a befutóra, de sajnos ott nem sikerült nekik betolni dobogóra a hajót, pedig szinte végig vezették az osztályukat. Mi csendben hazavitorláztunk, a szél csillapodott és hajnali 4-kor kikötöttünk. Minimális pakolás, aztán irány a nyaraló és alvás. Szabit még hazavittem és mi is nyugovóra tértünk.

Másnap reggel gondoltam átolvasom a szurkolótábor chatfalát, és arra ébredek, hogy ott egy táblázat, hogy 3. helyen vagyunk a Yardstick korrekcióval. Mondom magamban biztos a haverunk tréfál és csinált egy táblázatot. Mondom Csabinak keressen már rá. Nagy nehezen megtalálja, Te itt tényleg ez van. Mi????? dobogó a Kékszalagon??? Ok, várjunk vele az utolsó befutóig, még óvás meg minden más lehet. De nehéz higgadtnak maradni. A percek csigalassúsággal teltek, mire beért az utolsó hajó. Még mindig ugyanaz az eredmény. Továbbra is nehéz elhinni, de aztán lassan-lassan a többiekkel is egyeztetve, végül is kezdjük elhinni, hogy tényleg mehetünk az eredményhirdetésre. És két nap múlva egy szürreális álom keretén belül ott állunk a dobogón...

Úgy érzem a Köszönet elsősorban a feleségeinknek jár, akik nem csak, hogy elnézik nekünk, hogy látszólag céltalanul körözünk egy tavon, hanem még támogatnak is minket ebben! Emellett ezer köszönet mindenkinek, aki így vagy úgy velünk van és szurkol nekünk, vagy szervizel, vagy támogat akár csak egy jó szóval is!

 

KÖSZÖNJÜK NEKTEK, HOGY EGYÜTT ELÉRTÜK EZT A SZÁMUNKRA ÁLOMSZERŰ EREDMÉNYT!

 

Annyit ígérhetünk, hogy nincs még vége...