Ugrás a fő tartalomra

28-ik Fenyves Kupa

  

A Balatonfenyvesi Túravitorlás SE hagyományosan a nyár utolsó hétvégéjén rendezi meg a Fenyves Kupát. Egy héttel a keszthelyi István a Király kupa után, szombat reggel ismét úton voltunk ViNo-Bá 3.0 FPC-mel, csak most kelet felé. Kövér Janó barátom jött ezúttal mancsaftkodni. Előtte nap felszereltük a verseny vitorlát és kimentünk kicsit gyakorolni. Ugyan alap vitorlázattal mentünk csak, de legalább összeszoktunk.

Viszonylag korán, 9 óra körül megérkeztünk a fenyvesi kikötő elé, ráadásul a 10 órás rajtot 30 perccel


halasztották, így bőven volt idő felmérni a rajtvonalat és a versenytársakat. Jó 9 csomós DNY-i szél fújt és hátszeles rajtra lehetett számítani. 42 hajó indult a versenyen, ennek megfelelően nagyon oda kellett figyelni a rajt eljárásnál, mert a rajtvonal hossza elég rövid volt. A hátszeles rajt eleve elég ritka, így nem is nagyon van az ember „kezében”, külön nehézsége, hogy nem nagyon van lehetőség lassítani vagy megállni, ha az ember már elindult a rajtvonal felé, így könnyebb korai rajtot csinálni. Ezért aztán biztonsági rajtot vettünk, nem is sikerült a legjobban, 8-10-ik hely környékén sikerült végül is a rajtvonal közepén viszonylag tisztán elrajtolni. A rajt után azonnal elindultam az orrdeck-re, az előkészített spi szerelését befejezni, mert tudtam, hogy pillanatok alatt eltelik a rajt utáni 2 perc, ami után már lehet bőszelest húzni. A sziréna és hangos bemondó jelzését követően kinek gyorsabban, kinek lassabban gömbölyödtek ki a színes vitorlák. Én a Boleró 11 MOD - Bali Pisti után mentem, alattunk a Ventus at Amores.

Titkon reméltem, hogy revansot vehetek rajtuk a múlt heti Keszthelyi versenyért, de hát tudtam, jó hajó és jól vitorláznak, nem lesz könnyű dolgom. Tudtuk tartani a tempót velük a hátszeles szakaszon is, ami egy hete Keszthelyen nem ment. Annyira el voltunk foglalva a spi optimális beállításával és a közelünkben levő hajókkal szembeni pozíció tartással, hogy későn vettük észre, a tőlünk már csak 100 méterre nyugatra ringatózó bóját. Azonnal meghalzoltunk és elindultunk a bója felé. Mire a bójához értünk a spi már a kajüt ablakon keresztül „beugrott a kabinba”, spi baum-ot gyorsan leszedtem, és hátra szóltam Janónak, hogy rántsa ki a genuat és élesedjen fel.  14-15-ik helyen fordultunk, lehetett volna jobb is, de sajnos így, hogy benéztük a bóját, ez jött össze. Stabilizáltuk a hajót, továbbra is 8-9 csomó körüli szél volt, ami a genuának jó volt.  Becéloztuk a bóját és elkezdtük az üldözést. Bíró Kareszék az RJ85 cirkálójukkal a Kiwi-vel jó pozícióban hasították a vizet. Lassan elmentünk mellettük és a bójánál megszökött Ventus at Amores-hez is elkezdtük a felzárkózást. Miközben utolértük őket és a szél feletti oldalon elcsúsztunk mellettük, előre mentem és felszenvedtük a betekert reacheremet, gondolván ha gyengül a szél átváltunk erre, de egyenlőre nem gyengült.

Közben megfogtuk Moizs Attilát a Duhaj-al Scholtz 22, amit nem is értek, hogy sikerült, de örültem neki. A következő versenytárs egy gyönyörű Scholtz 8.8-as a Ventusz volt, akit be kellett fogni, tudtam ők is YSII-ben mennek, bár a pontos YS számukat nem tudtam. A bója előtt 100 méterre megfogtuk őket is már csak a Boleró és a BlueBánat 8MOD volt előttünk (a katamaránokat leszámítva), de ők meg YSI-ben mennek a bója forduló után. Micsoda menet volt ez a félszeles rohanás! BlueBánat azonnal takkot váltott és elindult Fonyód felé, utánuk ment a Ventusz is, mi a Boleróval húztuk a Máriai takkot A szél kicsit gyengülni kezdett. Betekertük a genuát reachert ki. Ahogy gyengült a szél teljesen rámásztunk a Bolerora, alig 10 méter volt közöttünk. Már nem is emlékszem mikor korrigáltuk az irányunkat, de lassan már kivehető volt a cél. Közben a szél 7 csomós lett, ami már a reachernek elég sok volt. Közben megjelent alattunk a BlueBánat és hatalmas harc kezdődött, fej-fej mellett rohantunk a cél felé. A szél közben már 8 csomóra erősödött, teljesen kiültük a hajót, de így is deck vizen mentünk. Felnéztem az árbócra és megkértem, ne most törjön el. Lassan elléptünk egy jó hajóhosszal a BlueBánattól, a Boleró a szél erősödésével meglépett bő 100 méterrel, de ekkor mi már csak arra koncentráltunk, hogy tudjuk tartani a célt. A szél néha lepörgött, ekkor nem tudtunk rámenni a célra, de aztán felerősödött és ezzel fel is pörgött. A cél előtt már 9-10 csomó körül volt a szél, féltem, hogy túlfeszítem a húrt és vagy a reacherem szakad, vagy az árbócom törik el, közel 60 nm vitorla volt fent negyedszélre! De ha behúzzuk, akkor biztosan elmegy mellettünk a Bluebánat. Mögöttük Moizs Attila jött a Duhaj-al. Micsoda befutó! Végül is megúsztuk, és a Bolero mögött másodiknak futottunk be, kategóriánkban pedig az első helyen.

Azonnal megejtettük a hajót kiengedtük a vitorlákat, mielőtt tényleg baj történik. De hát ez van, kockázat nélkül nem lehet nyerni, márpedig nyertünk és nem csak a YSII első helyét hoztuk el, hanem a Yardstick ponttal korrigált abszolút győzelmet is megszereztük. Nagy csatákat vívtunk, de megérte minden perce! Köszönöm Kövér Janó barátomnak, hogy elkísért ezen a versenyen s természetesen köszönet a szervezőknek is, mert ismét fenséges étellel és élőzenével várták a megfáradt hajósokat!

Szép nyárbúcsúztató verseny volt igazi balatoni hangulattal, ezekkel az emlékekkel lehet átvészelni majd a hosszú zord téli napokat!


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Balatoni kör - Klasszikusan szólóban

Idén harmadszor vágtam neki egyedül körbehajózni a Balatont. A Folkboat osztály indította útjára ezt a tavaszi tókerülést, de a rendezvény évről évre népszerűbb lett, így idén már a Tihanyi Hajós Egylet szervezésében Klasszikus Szóló néven indították el ezt a versenyt. Sokáig kérdéses volt a COVID miatt megtartható-e az esemény, de végül is megkapták az engedélyt a rendezők. A THE méltó körülményeket biztosított mind az induláshoz, mind pedig a beérkezés után. Az eredményhirdetésnek is megadták a módját, de a legfontosabb, a kedves és segítőkész hozzáállás volt, amivel bármilyen kérdéshez, problémához hozzáálltak. Minden dicséret megilleti őket, profi munka volt! Szokás szerint a verseny előtti napon vittem fel a hajót Máriáról, és a THE-ben éjszakáztam. A péntek reggeli 9 órás rajthoz korán keltem mert az utolsó simításokat csak reggel akartam elvégezni a hajón. A reacheremet felhúztam Horváth Csaba barátom segítségével, aki szintén indult a versenyen Arwen hajójával. 8 óra után pár

53/6 Kékszalag

 6-ik Kékszalag versenyünkre készültünk vagy inkább csak vártunk, mert a tavaszi felkészülés nagy részébe belerondított a vírushelyzet. 3 héttel, hogy kilábaltam a betegségből már az egykezes tőkerülőn indultam, ahol még nagyon érződött a kondíció hiánya. Gyorsan elröpült a nyár fele és máris itt a kékszalag, ami már jobb fizikai állapotban talált, de nagyon érződött a vizen töltött órák hiánya. Az előrejelzés ismét kisszeles versenyt ígért, de gondoltam a tavalyi 33 órás körnél azért idén gyorsabban tudunk körbe menni. Reggel gyenge szélben indult a mezőny a széljelentés alapján északi partot választottam, ahogy a többség is. Bár látszólag a déli parton gyorsan kinyitott színes spinakker kavalkád elhagyta az északi parton gyenge negyedszélben Kenese felé tartó rajt, de ez gyorsan megváltozott. Leálló és néha megélénkülő szélben jó tempóban haladtunk a kenesei bója felé. Itt még mindenki friss és jókedvű, könnyű szakasz ez. Csopakot elhagyva DNY-i szél támadt így felhúztuk mi is a ge