Feleségemmel Vikivel és Lakatos Peti barátommal készültünk a 11. Mária Kupára. A verseny a West
Open Trophy harmadik megállója volt. 39 hajó nevezett az eseményre, többségében helyi vitorlázó, de Ábrahámhegy, Fenyves, Fonyód, Vonyarc és Gyenes is képviseltette magát a versenyen. Az időjárás előrejelzés élénk szelet ígért a pénteki rekkenő hőség után érkező lehüléssel, de alapvetően nem túl erőset. A 10 órakor elindított mezőnyt azonban 19-20 csomós szél várta. Mivel NY-ÉNY felől fújt, így bőszeles menettel indult a futam, én az északi bójánál rajtoltam le az Arwen mellett, a rajtunk elég jól sikerült. Kicsit dilemmáztam, hogy húzzunk-e genakkert, de mivel egyre erősödött a szél és a csapat nem volt összeszokva, inkább úgy döntöttem, hogy alapvitorlázattal megyünk és nem kockáztatunk. Tudtam, ha valaki spi-t húz, az jelentős előnyre tesz szert velünk szemben, de bíztam abban, hogy az éles menetekben vissza tudjuk majd ezt hozni. A
mezőny Fenyvesnek vette az irányt és ahogy várható volt néhányan felhúztak kisebb nagyobb hátszél vitorlákat. A rajtunk nagyon jól sikerült, de a genuával és a grósszal nem tudtuk felvenni velük a versenyt, először a Pajzán (8M OD) ment el mellettünk Kiss Zsolt barátom kormányzásával, aztán a Blue Label (8M OD), aztán a Lindesness és a Ventus Et Amores Muczer Zolival, majd a B/one. Mi így 6-an elléptünk a mezőnytől. Többször meghalzoltunk, és végül is a fenyvesi bójaforulónál, 6-ik helyen fordultunk és célba vettük a Szigligeti öböl közepén levő pályajelet. A genua és a grósz vitorlaszett túl soknak bizonyult, ahogy mentünk a tó közepe felé egyre erősebb lett a szél, már sokszor 20 csomó fölé kúszott. A Pajzán bő 500 méterrel előttünk egy vonalban a többiek csak 2-300 méterre és látszott, hogy tompábban mennek, mint mi. Beállítottuk a vitorlákat és kiültük a hajót. Óriási rohanásba kezdtünk. A számításom részben bejött, mert a Pajzánon kívül a többi hajóval szemben felszedett hátrányunkat ledolgoztuk, sőt a Pajzán kivételével az élmezőny többi hajójára a pályajelnél már bő 300 méteres előnyre tettünk szert. A Pajzánon is sokat hoztunk, de még így is jó 200 méterrel robogtak előttünk a forduló után. A következő pályajel felé vettük az irányt, ami a rajtbója
volt Mária előtt. A kormányosi értekezleten, azt mondták, ha jó szél lesz akkor 2 kört kell menni, mégis elbizonytalanodtunk, mert olyan erős volt a szél, hogy nem voltunk benne biztosak, hogy még egy kört futtatnak. A bója felé közeledve elolvadt a Pajzán előnye és annyira rájuk mentünk, hogy meg tudtuk beszélni mit tegyünk, így úgy döntöttünk nekivágunk a következő körnek. Közvetlenül a Pajzán mögött fordultunk rá ismét a hátszeles szakaszra. Mivel egy kör alatt gyakorlatilag egyszerre értünk be, tudtam, ha jobban le tudom hozni a bőszeles szakaszt, mint az előbb, akkor van esély az abszolút győzelemre. A szél tovább erősödött, ami nekünk kedvezett a hátszeles szakaszon, mert így a genuával is jó sebességet mentünk. A Pajzán ismét spi-t húzott és ha lassan is, de ismét eltávolodott. Még az előző szakaszon észrevettem, hogy a tó közepe felé 3-4 csomóval erősebb a szél, így ¾ szélben felvitorláztam odáig aztán ismét célba vettem a Fenyves közelében levő bóját. Mivel a Pajzán hátszélben vitorlázott, ekkor volt bő egy kilométer közöttünk, de ez inkább oldalirányú távolság volt. Ahogy ereszkedtünk láttam, hogy most sokkal kisebb a hátrányunk, alig 200 méter, ami bíztató volt a folytatást illetően, mert úgy éreztem ezt be tudjuk hozni a következő két
szakaszon, ha nem hibázunk. A mancsaftjaim Viki és Latyi ekkorra már nagyon jól belejöttek a kötelek kezelésébe, igaz akkora erők voltak, hogy nehezen bírtak el vele még csőrlő karokkal is. Ráfordultunk ismét a tó közepe felé, láthatóan a szél kissé északiasabbra fordult, így nem lehetett tartani a pályajelet. A Pajzán hihetetlenül élesen ment, mi egy kicsivel tompábban. Tavaly már volt egy versenyünk, ahol így lépett meg a Pajzán, hogy élességgel szerzett tetemes előnyt, amit már nem tudtam behozni, igaz az még az előző hajómmal volt. Ezért aztán kértem, hogy húzzunk rá még a genuára ha tudunk, de nem sikerült, akkora erők voltak. Átadtam Vikinek a kormányt és mondtam, hogy dobja fel szél felé pár másodpercre amíg ráhúzok a genuára. Így is lett, sikerült még kicsit ráhúznunk, így tudtuk tartani a Pajzán szögét, de gyorsabbak voltunk náluk és alig 20 méterrel voltunk csak alattuk. A távolság csökkent közöttünk percről percre, ezzel párhuzamosan az adrenalin szint pedig nőtt, már csak azért is, mert voltak igen vad befújások, amikor a teljes grószt ki kellett engedjem. Láttam, hogy kicsit fárad már a csapat. Nem láttam még, hogy vajon kell-e kreuzolni a pályajelig, de
ahogy közeledtünk egyre nyugatiasabb lett a szél, így jobb szögben tudtunk menni. Így is jóval a pályajel fölé kellett menjünk, hogy aztán a forduló után tudjuk venni éles menetben. Próbáltam belőni a szöget az első körös versenyző hajók alapján, akik még ugyanezen a szakaszon vitorláztak egy körrel lemaradva, de tudtam, hogy ott kicsit más szél van, mert ahogy jöttünk be Szigliget előtt bő 20 fokot fordult a szél. Ekkor a Pajzán már 100-150 méteres hátrányban volt, a többiek pedig jócskán lemaradva kapaszkodtak Szigliget felé félúton. Innentől az ellenfelünk az idő volt, az abszolút győzelem, ha nem hibázunk meglesz, de a Yardstick-hoz megfelelő előny kell, mert a Pajzán száma magasabb. Ezt nyilván nem lehet kiszámolni, de minél nagyobb különbségre kell törekedni. Rohantunk le Mária felé a Pajzán egyre távolabb volt, a szél egyre vadabb lett, így már gyakorlatilag a grószomból alig dolgozott valami, a genua vitte a hajót. Kiültük amennyire lehetett (pár száz kiló jól jött volna még 😊), de így is deck vizen mentünk szinte végig. A hullámok néha átmostak minket, de élveztük a pozíciónkat. Eddigre annyira szétszóródott a mezőny, hogy a medencében kirakott háromszög pályát gyakorlatilag megrajzolták a hajók. 2:24 perc telt el a rajtpisztoly eldördülése után, amikor befutottunk elsőként a célvonalon. Kissé elfáradva, de adrenalinnal feltöltve érkeztünk be és néztük a Pajzán mikor ér be. Azt láttam, hogy a YS számítás szoros lesz, nem tudtam megítélni vajon mi lesz a végeredmény.
Lehúztuk a vitorlákat és kimentünk a kikötőbe, ami nem volt egyszerű mert a nyugati szél teljesen elfújta a Balaton vizét, így meg kellett küzdeni az amúgy sem magas vízállással. De végül is sikeresen
kikötöttünk. Lassan szállingóztak befelé a hajók a csatornán. A Promenád étteremben volt az ebéd, ami közben megbeszéltük ki milyen pályát ment, hogy sikerült neki a verseny. A nagy szélben volt ütközés, forstág és vitorla szakadás, kormányhosszabbító törés, de végül is mindenki épségben bejutott a kikötőjébe. 12 hajó feladta, a többiek teljesítették a távot. Az esti eredményhirdetésen végül is kiderült, hogy elég volt a Pajzánnal szemben megszerzett előny így az abszolút mellett a YS1-et is megnyertük!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése