4. Break Kupa Keszthelyen

Alig egy héttel a Kékszalag után Keszthelyen rendezték meg 2022.07.23-án a 4.Break Kupát, ami a

West Open Trophy második állomása volt. Erre a versenyre összejött a család. Mindenki tud vitorlázni, így nem kellett nagyon belerázódni a dolgokba, inkább csak a szerepeket kellett leosztani. Felkapott téma most a Women on water, de nálunk a családban megszokott dolog, hogy a lányok a fedélzeten komoly feladatokat vállalnak, az igazsághoz tartozik, hogy a családban a feleségem hamarabb vitorlázott, mint én! A lánymonak meg amúgy is megvan a versenyrutinja, igaz a szárazföldön, de bezsebelt már néhány Európa és Világbajnoki címet. 

Pénteken kimentünk délután kicsit gyakorolni, genakkeres menetre készültünk, mert 6-7 csomós szelet ígértek szombatra. Ezt gyakoroltuk egy rövid menetben. 

Szombaton korán reggel indultunk útnak, hogy idejében odaérjünk a nevezésre és a 10 órakkor tartott kormányosi értekezletre. Minden rendben is ment, a pálya egy egyszerű up and down pálya volt. A kikötőből kimenet kalandos volt, mert nem indult be a motorom, így a Blixem húzott ki minket a rajtterületre. Köszönet érte!

Épp időben érkeztünk, még végig tudtam menni a rajtvonalon. Mivel ÉK-ről fújt a szél és keleti irányba kellett menni, ezért az északi oldalt választottam, hogy a mezőny fölött tudjak elrajtolni. A szél miatt bal csapáson indultunk, amivel nem volt probléma, mert mindenki ezt tette. Volt egy kis izgalom, mert ugyan nem volt szél, de az a minimális sebességünk is úgy látszott hamarabb átvisz minket a rajtvonalon, mint kellene, ráadásul két jolle közé kerültünk, így nagyon manőverezni sem tudtam. De végül is szuper rajt lett és gyorsan a mezőny elején voltunk. A JOY-al Papp Tibi és egy másik Banner 28, illetve egy katamarán volt sokáig csak az ellenfelünk, de a bója felé félúton utolért minket a mezőny. A Blixem és a B-One is, utóbbi a mi kategóriánkban versenyzett. Nem nagyon tudtam mit csinálni a többiekhez képest kicsit tompábban, de gyorsabban tudtunk haladni. A szél alig lengedezett, a szokásos idegek harca volt ez. 1-1,5 csomóval ballagtunk.

Ráfordultunk a bójára bő 700 méterre és úgy nézett ki megfelelő szögben tudunk rámenni, de aztán lepörgött a szél és a hajót a bója alá tudta csak Bálint fiam kormányozni. Az előző nap leosztott szerepek teljesen megváltoztak a rajt után gyakorlatilag Bálint vitte a hajót, aki nem mellesleg őstehetség, hihetetlenül tud koncentrálni és jól érzi a szelet, Viki a feleségem, Nonó a lányom és én pedig mancsaftkodtunk, illetve a taktikai utasításokat én adtam. Annyira gyenge szél volt, hogy láttam, ez a genakkerünket nem fogja kifújni. Megbeszéltük, hogy ugyan együtt még nem spinakkereztünk, de megpróbáljuk. Bekötöttem, amit tudtam előre, a baumot még nem mertem feltenni, mert úgy tűnt fordulni kell még a bójáig. De a bójához közeledve a szél kedvezően változtatta meg az irányát, így mégis tudtuk venni a bóját. Spi baum a helyére került és már ment is fel a sárga ballonunk, ahogy elhagytuk a bóját.

A part felé vettük az irányt háromnegyed szélben, mert úgy láttam, talán a part közelében kicsit élénkebb a szél. Sokan egyenesen a célra mentek teljes hátszélben, páran pedig Fenékpuszta felé háromnegyedeztek. Nagyon jó pozíciónk volt és látszott, hogy a B-One aki előttünk fordult bő 50 méterrel a bójánál, hátszélben gyengébb, mint mi. Lassan elhagytuk a mezőnyt folyamatosan figyelve a schottokra. Halzolnunk kellett egyet, mi is megindultunk kicsit befelé. Látszott, hogy így a cél terület alá érkezünk majd meg, de nem bántam, majd még egyet halzolunk gondoltam. Így is lett, már láttuk a célt, amikor még egy halzolással megcéloztuk a mintegy 200 méterre levő célt. A szél enyhén befrissült és majdnem félszéllel 5 csomóval „berobogtunk” a célba.

Mögöttünk meglehetősen nagy távolságban voltak még a céltól a versenytársak, a B-one, a Blue Label és a Defender, de mivel elég erős a yardstick számunk így nem lehettünk biztosak az eredményben. Lehúztuk a vitorlákat, fürödtünk egyet és kikötöttünk. Boldogan állt fel a család a dobogó legfelső fokára. Nagyon finom ebéd várta a versenyzőket, így ettünk, ittunk majd hazaindultunk. Valami isteni sugallattól vezérelve bekötöttem az egyes reffemet, bár este 9 órára ígértek egy 30 csomó körüli szelet és még 5 óra sem volt.

Berénynél jártunk, amikor Bíró Karesz barátom, aki a Balaton átúszást volt biztosítani (nyolc másik balatonmáriai hajóval) hívott telefonon, hogy ők is jönnek hazafelé és épp kezd erősödni a szél. Ahol mi voltunk kellemes 10 csomós háromnegyed szél volt, igaz, az ég nem nézett ki túl bíztatóan az északi parton. Letettem a telefont és percek alatt a kellemes 10 csomós szél felment 20, 30, majd 45 csomóra. Pillanatok alatt viharos szél kerekedett. A genuát betekertük és lereffeltem a grószt. Robogtunk hazafelé. A meleg Balaton vize többször átmosta a fedélzetet, mi is kaptunk elég vizet. A vitorla leszedése nem volt egyszerű, mert akkor épp 46 csomó körül volt a szél és már hatalmas hullámzás volt. Végül is sikerült lerángatni a nagyvitorlát és lekötni. Kimotoroztunk a hatalmas, méteres hullámokban, szerencsére a kikötőbe annyira nem fújt be, így a kikötés sima volt. Nagyjából elcsomagoltuk a hajót és leültünk végre pihenni, majd fagyiztunk egyet. Estig ment még a beszélgetés a versenyről, a Balaton átúszás biztosításáról és a viharos élményekről. Eseménydús napot zártunk.