Ugrás a fő tartalomra

53/6 Kékszalag

 6-ik Kékszalag versenyünkre készültünk vagy inkább csak vártunk, mert a tavaszi felkészülés nagy részébe belerondított a vírushelyzet. 3 héttel, hogy kilábaltam a betegségből már az egykezes tőkerülőn indultam, ahol még nagyon érződött a kondíció hiánya. Gyorsan elröpült a nyár fele és máris itt a kékszalag, ami már jobb fizikai állapotban talált, de nagyon érződött a vizen töltött órák hiánya.


Az előrejelzés ismét kisszeles versenyt ígért, de gondoltam a tavalyi 33 órás körnél azért idén gyorsabban tudunk körbe menni. Reggel gyenge szélben indult a mezőny a széljelentés alapján északi partot választottam, ahogy a többség is. Bár látszólag a déli parton gyorsan kinyitott színes spinakker kavalkád elhagyta az északi parton gyenge negyedszélben Kenese felé tartó rajt, de ez gyorsan megváltozott. Leálló és néha megélénkülő szélben jó tempóban haladtunk a kenesei bója felé. Itt még mindenki friss és jókedvű, könnyű szakasz ez. Csopakot elhagyva DNY-i szél támadt így felhúztuk mi is a genakkerünket amivel szépen siklottunk a bója felé. Elégedett voltam, mert láthatóan a mezőny első negyedében vitorláztunk és sorra hagytuk le az ellenfeleket. A bójához közeledve átbeszéltük a teendőket. Bő 10 méterrel a forduló előtt lerántottuk a genakkert és megkerülve az első terelő bóját már ki is pörgött a reacherünk. 4-5 hajóval szorosan (ekkor még így gondoltam, de a siófoki forduló után inkább azt mondanám kényelmesen) egymás mellett fordultunk, de mindenki sportszerűen helyet adott a másiknak és mindenféle kiabálás és zökkenő nélkül hagytuk el a bójákat. Hátra pillantva láttuk, hogy a többszörös Kékszalag győztes hajó, a Lisa fordul mögöttünk! A nagyon előkelő abszolút 119-ik helyen, osztályunkban 5-ikként hagytuk el


Kenesét, bő 3 óra vitorlázás után 12:18-kor. A szél alapján egy ideig követtük a partot aztán felhúzódtunk inkább a parttól a tó közepe felé jó 2-3 km-re. Mivel jó helyen vitorláztunk figyeltük a tömeget és velük mentünk. A bója után persze szétszóródott a mezőny. Van a Kékszalagnak egy sajátos lüktetése: a tömegjelenetek a rajtnál bójáknál és a szétszóródás ezek után a pontok után. Élveztük a könnyű szelet, mentünk a többiekkel, 1-1 hajót megelőztünk páran meg minket. Aztán sajnos „erőt vett magán” az időjárás és az előrejelzésnek megfelelően a szél elcsendesedett, néha csak vánszorogtunk a tűző napon. Délután 17 órakor értük el a Siófoki bóját. Ide gyenge egyes szélben érkeztünk meg szó szerint a tömeggel. Utólag már azt látom, hogy szerencsére nem tudtunk rámenni a kapura, így mellette elvitorlázva túlmentünk és visszafordulva közelítettük meg. Így majdnem 180 fokot kellett fordulnunk, de szerencsére a szél felőli oldalról jöttünk, igy nem takarta le a többi hajó azt a kis gyenge szellőt ami éppen akkor lengedezett. Ahogy közelítettünk a bója felé elmondhatatlan tömeg próbálta magát áttuszkolni a kapun. Középen megállt egy cirkáló a többiek szelét is letakarva. A tervem az volt, hogy lendületet veszek és egy hirtelen fordulóval, kihasználva a hajó testének tömegét átfordulok közvetlenül a bója mellett, mert az tisztán látszott, hogy a tömeg a bójánál megállítja azt a kis szellőt is ami lengedezett. Tűpontosan végrehajtottuk a tervet, igaz volt egy kis izgalom, mert bejött alánk egy hajó így szűkebb helyen kellett fordulni de a csapat idejében húzta be a reachert és a grószt is a legjobb pillanatban segítettük át és a lendület átvitt minket a kapun. Az egész forduló nem volt több 1 percnél, és már araszoltunk is el a forgalmi dugóból a abszolút 144-ik helyen fordulva a kategóriánkban tartva az 5-ik helyet.

Negyed óra múlva hallottuk, hogy teljesen beállt a Siófoki kapu, ami abból is látszott, hogy utánunk alig pár hajó jött át és szokatlan űr tátongott mögöttünk. Irány a cső! Persze szokás szerint gyenge 1-es fújt a cső felől így csak kreuz-olni lehetett arrafelé. Figyeltem rá, hogy ne menjek túlságosan messze a parttól de ne is legyek a part alatt, mert itt a délin azért fel lehet akadni. Lassan alkonyodott, idén is megcsodáltuk az apátságot a naplementében, végül berétünk a Tihanyi csőhöz és át is csorogtunk. A kompokkal ezúttal szerencsénk volt, mert egy sem jött éppen keresztbe. Feljött a hold, ami szépen beragyogta a tavat, mögöttünk elmondhatatlan látvány, a több száz hajó fényei által beragyogott tihanyi cső. Már ezekért a pillanatokért is érdemes elindulni ezen a hajós ünnepen. Elindultunk az északi part felé. Aztán a leálló szélben úgy láttuk a délin jobban mennek így elindultunk arra. 2 mancsaftom pihent ketten meg vittük a hajót. Szélvadászat és a fantom (kivilágítatlan) hajók elkerülése kezdődött el a sötétben. Leértünk a délire és Fonyódig már itt mentük.

Ott lementem pihenni. 1,5 óra után felkeltem és láttam, hogy már Badacsonyt elhagyva tartunk a Szigligeti öböl közepe felé, a nap már ébredezett, de még nem dugta ki vörös kalapját a horizont alatt. A mögöttünk több száz hajó gyönyörű látványa mellett fogyasztottuk el a reggelit. Az öbölben aztán jó szelet kaptunk és gyorsan átrepültünk Györök alá a tömeg beszorult Badacsony elé, csak néhányan tudtunk megszökni előlük. A keszthelyi öbölben sokat álltunk már a korábbi szalagokon, de most éreztük, hogy nem így lesz , ahogy Szabi mancsaftom mondta, „Higgyünk benne, hogy lesz szél ami bevisz minket az újabb bója fordulóra”.  Így lett, ha nem is vágtatva, de azért 1-2 csomóval lassan megközelítettük a keszthelyi fordulót. A siófoki fordulóhoz képest is sokkal könnyebb dolgunk volt, legfőképp azért, mert a bójához érkező hajók között ebben a szélben mi voltunk a leggyorsabbak, így nyugodtan manővereztük be magunkat a belső helyre a 190-ik helyen az osztályban tartva az 5-ik helyünket. Megkerülve a két bóját ismét jó pozícióban a többiek fölött hagytuk el Keszthelyt.

Innen már csak be kell futni gondoltam. Az volt a terv, hogy kicsit levitorlázok a tó közepe felé és onnan spi-t nyitunk és ezzel megyünk tovább hosszirányba. A terv addig működött amíg felhúztuk a spit , de az lógva szomorkodott ahelyett hogy büszkén kidagadt volna lendületet adva a hajónak. Egy nagyon gyenge szellő volt, de arra nem volt elég, hogy kifújja a spi-t lehúztuk, a reacher valami kis szelet fogott és itt el is követtük a legnagyobb hibát. Mivel a reacherrel tudunk kicsit haladni dél felé a többiek meg álltak északon, úgy döntöttünk lemegyünk délre. Ebből egy egész napos vergődés lett a déli parton. Fél óra elteltével bosszantó volt látni ahogy az észak parton elindulnak a hajók mi meg állunk. A verseny legnehezebb része volt ez. 8-10 hajóval együtt felváltva álltunk és cammogtunk Máriától Bélatelepig.  A mellettünk álló hajók egymás után húzták le a vitorlát és motort indítva feladták a versenyt.

Borzasztó demotiváló volt, ahogy fogytak körülöttünk a hajók, a nap forrón égette a decket, a kevés alvás miatt fáradt voltam, de aludni a nagy meleg miatt nem siketült, már-már én is feladtam, de a többiek miatt nem akartam kiállni. A jó eredmény már rég elment, de már a befutás sem látszott reálisnak, hiába volt még több mint 12 óra, de szél az sehol és a Balaton másik végén vagyunk a célhoz képest, fél órára az anyakikötőnktől. Reménytelenül álltunk a szélcsendben Bélatelep előtt mikor fél hét körül aztán megszólalt a rádió, hogy a nyugati határon felállt egy zivatarlánc és ennek a szele elérheti a Balatont. Alig volt vége a rádió adásnak első fokra tették a jelzést, nem sokkal később másod fokra. Felkészültünk az esetleges nagyobb szélre reffeket ellenőriztük mentőmellény fel. Megcsörrent a telefonom Kövér Janó barátom hívott, hogy küldi a szelet, Márián már ott is van és terjed felénk. Jó 10 perc kellett, hogy elérjen minket is a DNY-i, szerencsére nem viharos, hanem egy jó erős 15-20 csomós szél. Innen felgyorsultak az események. Először3/4 szélben szereztem egy kis magasságot és a szélerősség miatt úgy döntöttem, nem húzunk bőszelest, mert nincs ekkora rutinunk. A hajó meglódult és Öszödig már nem volt 6 csomó alatt a sebesség mérőnk. Rápróbáltunk a déli partra majd az északira is, úgy éreztem középen van a legjobb szél, találkoztunk a Mormotával Szamódy Zsolt barátommal Zánka környékén, hangosan üdvözöltük egymás a zúgó szélben. Itt pillangóztunk pár percet. Aztán ismét irány a déli, a szél kezdett csendesedni. Genakker fel! – adtam ki az utasítást. Ismét 6 csomó fölött volt a sebességünk. Közben Muczer Zoli barátommal is találkoztunk, ők spi-t húztak és robogtak a cső felé. Itt már esteledett és nagyon fáradt voltam, éreztem, hogy kell valamit tenni, kértem szőlőcukrot, ami rendbe tette a látásomat és a gondolkodásomat. A sötétedéssel jött egy másik kihívás, nem láttam a genakkert és a szél irányát, így néha néha beomlott.

Csaba mancsaftom gyorsan csinált egy széljelzőt egy rúdból és egy magnószalagból, amit kézben tartottunk a cockpit-ban. Az egyik mancsaftom folyamatosan nézte és mondta, hogy ha változott az irány. Folyamatosan csendesedett az idő kicsit tartottam, hogy elfogy a szél, de nem fogyott el.

A csőben mindig forog a szél, de mivel DNY-i szél volt gondoltam átfúj minket, így nem húztuk le a genakkert. Szépen át is vitorláztunk 22.30 körül, a kompokkal ismét szerencsénk volt. Kerestük a kardinális jeleket, mert nem szerettem volna megint találkozni a tavaly épített víz alatti mesterséges kőrakással. Tudtam, hogy a hajózási útvonalon kívül van, azaz, ha összekötöm a két kardinális jelet és azon belül megyek akkor nem lesz gond. A probléma csak az volt, hogy az első jel nem világított. Szerencsénkre a 10 méterre előttünk lévő hajó észrevette a sötétben és rávilágított. Kicsit megejtettünk és mi is elkerültünk. Üvöltöttük a mögöttünk levő hajónak is, hogy vigyázzanak, mert nincs kivilágítva a kardinális jel.  A keleti oldalon erősödtek a befújások, itt inkább már nyugati szél volt.


Öreg Tihany előtt lehúzattam a genakkert, mert ilyen irányú szél esetén a hajógyári felől mindig vannak erősebb lökések. Nagyon jó döntés volt, mert alig mentünk 20 métert és meg is érkeztek a befújások. Genuával robogtunk be a célba, a végén még 3 hajót megelőzve 23:10-kor futottunk be bőven belecsúszva a második éjszakába, ezzel a teljesített leghosszabb kékszalagunk lett. Ez YS abszolútban 178-adik helyet jelentette YS II-ben pedig a 35-ik helyet. Az eredmény elmaradt attól amit szerettünk volna, de megcsináltuk idén is a távot és ez a legfontosabb! Köszönjük a családoknak, barátoknak a szurkolás, elemózsiát, támogatást, mindig elmondom, de fontos, hogy nélkületek ez nem menne.

A Balatonmária Túravitorlás Egyesületből öt hajóval vágtunk a távnak és ismét elhoztunk egy érmet:

Kiss Zsolt 8mOD – Pajzán bronz érem (1:12:15:15)

Simó Béla – Yardstick Open – Gardazurra (1:4:46:13)

Moizs Attila – Scholtz 22 – Duhaj (1:12:46:25)

Fazekas János – Yardstick II. (FPC) ViNo-Bá 3.0 (1:14:10:25)

Szabó László – Yardstick II. (Saturn 24RC) Még nincs (1:17:24:32)

GRATULÁLUNK minden résztvevőnek, jövőre veletek ugyanitt!



 

2021.07.22-23

Fazekas János

ViNo-Bá 3.0 kapitánya

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Balatoni kör - Klasszikusan szólóban

Idén harmadszor vágtam neki egyedül körbehajózni a Balatont. A Folkboat osztály indította útjára ezt a tavaszi tókerülést, de a rendezvény évről évre népszerűbb lett, így idén már a Tihanyi Hajós Egylet szervezésében Klasszikus Szóló néven indították el ezt a versenyt. Sokáig kérdéses volt a COVID miatt megtartható-e az esemény, de végül is megkapták az engedélyt a rendezők. A THE méltó körülményeket biztosított mind az induláshoz, mind pedig a beérkezés után. Az eredményhirdetésnek is megadták a módját, de a legfontosabb, a kedves és segítőkész hozzáállás volt, amivel bármilyen kérdéshez, problémához hozzáálltak. Minden dicséret megilleti őket, profi munka volt! Szokás szerint a verseny előtti napon vittem fel a hajót Máriáról, és a THE-ben éjszakáztam. A péntek reggeli 9 órás rajthoz korán keltem mert az utolsó simításokat csak reggel akartam elvégezni a hajón. A reacheremet felhúztam Horváth Csaba barátom segítségével, aki szintén indult a versenyen Arwen hajójával. 8 óra után pár

28-ik Fenyves Kupa

   A Balatonfenyvesi Túravitorlás SE hagyományosan a nyár utolsó hétvégéjén rendezi meg a Fenyves Kupát. Egy héttel a keszthelyi István a Király kupa után, szombat reggel ismét úton voltunk ViNo-Bá 3.0 FPC-mel, csak most kelet felé. Kövér Janó barátom jött ezúttal mancsaftkodni. Előtte nap felszereltük a verseny vitorlát és kimentünk kicsit gyakorolni. Ugyan alap vitorlázattal mentünk csak, de legalább összeszoktunk. Viszonylag korán, 9 óra körül megérkeztünk a fenyvesi kikötő elé, ráadásul a 10 órás rajtot 30 perccel halasztották, így bőven volt idő felmérni a rajtvonalat és a versenytársakat. Jó 9 csomós DNY-i szél fújt és hátszeles rajtra lehetett számítani. 42 hajó indult a versenyen, ennek megfelelően nagyon oda kellett figyelni a rajt eljárásnál, mert a rajtvonal hossza elég rövid volt. A hátszeles rajt eleve elég ritka, így nem is nagyon van az ember „kezében”, külön nehézsége, hogy nem nagyon van lehetőség lassítani vagy megállni, ha az ember már elindult a rajtvonal felé,