A Keszthelyi Túravitorlás klub hagyományosan augusztus 20-n megrendezett István a király kupán vettünk részt a hosszú hétvégén Kovács Zoli zenész barátommal. Idén már voltam egy keszthelyi versenyen ahol az 5-ik helyet sikerült megszerezni, akkor láttam, hogy van jópár erős hajó a YS2-ben itt.
15.00-ra tűzték ki a rajt idejét az előrejelzés nem ígért sok szelet. A jelentés alapján hátszeles rajt ígérkezett, de odaérve a teljes szélcsend és egy gyenge DNY-i között változott a szél. Így aztán a reacherrel tudtunk rajtolni. 14.50-re értünk a célterületre, így sok időm nem volt felmérni hol is lenne jó a rajt, így gyorsan körbe nézve kerestem egy üres helyet, ami a keleti rajthajónál volt. A rajtunk meredekre sikerült, bár az 1 csomós szélben nem rohantunk a rajtvonal felé, de így is kicsit korán értünk oda, így le kellett ejtsek. Szerencsére a Defender mellettem szintén hasonló helyzetben volt, így ők is kicsit megejtették a hajót. Az elsők között sikerült lerajtolnunk, a mezőny többsége ugyan fölöttünk volt, de bő 30-40 méterre tőlünk nyugatra és 10-15 méterrel mögöttünk tömörültek azt a minimális kis szelet is lefogva egymás elől. A szél alig lengedezett, így szél alá terheltük a hajót és lassan lépésről lépésre szakadt le tőlünk a mezőny nagy része. A Defender és Simó Béci a Jackpottal egészen felment keleti irányba, mi cirkálva alig 1-2 csomóval haladtunk a Berény felé levő első pályajel felé. A szélcsíkokat keresve haladtunk előre, néha megindultak fölöttünk a hajók néha pedig mi indultunk meg. A kategóriánkban a Ventus at Amorest és a Break J24-est figyeltem mivel tudtam, hogy ők ott lesznek az első helyezettek között. A Ventus jóval mögöttünk volt, de a Break lassan utolért minket és le is szakított 20-30 méter távolságra. Aztán egyszer csak belefutottak egy szélmentes területre, amit nekünk sikerült keleti irányba kikerülni. Ismét mi mentünk előttük. A mezőnytől keletre vitorláztunk a pályajel felé amikor DNY felől megindult egy 3-4 csomós szél.
Sajnos ez minket elég későn ért el, így a Break ellépett ismét, a Ventus is teljesen a nyakunkra jött. Már jó látható volt a pálya jel, de úgy tűnt préselve de tudjuk venni, plussz forduló nélkül. Előrementem spinakkert szerelni, amikor tomba puffanásra lettem figyelmes. Alulról felszúrt minket egy hajó teljesen érthetetlen módon, mivel már bőven tudtunk volna menni a bójára. A kedves sporttárs(nő) „nem vette észre”, hogy bejött a szélárnyékunkba és mivel lobogott a vitorlája úgy gondolta fordult a szél. Dühös voltam mert annyira megtolt, hogy kénytelen voltam lefordulni a Ventus at Amores pedig szépen 15-20 méterre délnyugatra tőlünk ezzel meg is lépett, mire mi újra a bójára tudtunk fordulni. Ismét előre mentem és szereltem a spi-t. A bóját elérve aztán megejtettük a hajót, úgy láttam abszolútban a 6-7-ig helyen vettük az első pálya jelet. A reachert összetekertük és leengedtük. Spi-t felrántottuk, a kisebb bekötési hibát gyorsan orvosoltam és már robogtunk is a következő bója felé, amit eredetileg Gyenesdiás magasságába ígértek, de a mezőny inkább a Keszthelyi központi móló felé ment, így mi is mentünk utánuk. Kérdezgettük a mellettünk levőket, tudnak-e valami rövidítést, de senki nem tudott ilyenről. Hatalmas üldözésbe kezdtünk a Ventus at Amores után, de érezhető volt, hogy a kis spinakkerünk az ő hatalmas genakkerükkel szemben kevésnek bizonyul. A szél már egész élénken 6-7 csomóval fújt, és elkezdett nyugati irányba fordulni, így a spi-nk hatékonysága a genakkerrel szemben romlott. Láttam, hogy nem tudjuk megfogni őket. Észrevettük a bóját és próbáltuk tartani a körülöttünk levő hajókat. A bójához közeledve láttam, hogy nagyon rövid lesz az utolsó szakasz és egész élénk a szél. Előre mentem és lenéztem az orrdeckre, a reacher ismételt felhúzásához túl nagy káosz uralkodott a kötelek között, így úgy döntöttem a genuát húzzuk ki annak a schottját gyorsan kitisztáztam. A bóját három másik hajóval együtt vettük, mi alattuk voltunk és kicsit mögöttük, de ez volt a szerencse. Amíg ők egymástól takarták ki a szelet mi szépen körbevitorláztuk őket a szél alatti oldalon. Izgalmas befutó volt, mert kicsit préselve kellett bemennünk, hogy ne kelljen mégegyet fordulni, így nem tudtunk teljes sebességgel menni, de kicsivel gyorsabbak voltunk préselve is a többieknél, a célba előttük értünk be 1:59:54 idővel.
Lehúztuk a vitorlákat elrendeztük a köteleket és a kikötőtől nem messze lehorgonyoztuk a hajót. Kiss Zsolt barátomékat a 8mOD-val megkértük, vigyenek ki az eredmény hirdetésre. Komoly fogadás volt, étel-ital sör és borkóstoló, unicum, jókedv. Elkezdődött az eredményhirdetés. A Pajzán a YS1-ben éppen lecsúszott a dobogóról, Simó Béczi a fiával a 6-ik helyen végzett a YS1-ben ami igen szép, mert Spi nélkül sikerült ezt a helyet elhozni. Jött a YS2 és bemondtak minket a 3-ik helyre.
Nagyon örültem neki, nagy küzdés volt a meleggel és a szél keresésével. Hét óra körül indultunk vissza a balatonmáriai bázisunkra, hazafelé megcsodáltuk a naplementét. Hazafelé végigbeszéltük a versenyt. A kikötőben a klubházban már vártak minket és az élménybeszámolót. Bezsebeltük a gratulációkat, éjfélig beszélgettünk és már fejben elkezdtünk készül a jövő heti fenyvesi versenyre!
Eredmények:
YS1:
1., Pegazus – Fazekas Ferenc
2., Defender – Simon Ferenc
3., Kepi – Czédula Tibor
YS2:
1., Break – Takács András
2., Ventus at Amores – Muczer
Zoltán
3., ViNo-Bá 3.0 – Fazekas János
YS3:
1., Zsó2 – Weber Zsófia
2., Aloha – Márton Péter
3., Fater – Csanádi Csaba
Megjegyzések
Megjegyzés küldése