Ugrás a fő tartalomra

Végre egy jó szeles Kékszalag (54.)

 

Izgatottan készültünk az újabb, immár 7-ik Kékszalagunkra a szokásos mancsaftjaimmal, Horváth


Csabával, Lenkey Csabával és Szalai Szabolccsal, akikkel évek óta megtesszük ezt a távot, így egy összeszokott csapatot alkotunk. Van rutinunk a hosszútávú versenyzésben is és nem mellesleg abban, milyen felszereléseket vigyünk magunkkal. Idén beszereztem további vízre bekapcsolódó, biztonsági mellényre erősíthető lámpákat, hogy ha éjszaka beesik valaki a vízbe könnyen megtaláljuk. Szerencsére eddig nem történt még ilyen baleset és idén sem, de a biztonság az első. Az új Dynamic 35 típusú hajómmal indultunk neki az útnak, szokás szerint szerda délelőtt, hogy a csütörtök reggeli rajtot valamelyik közeli kikötőből közelítsük meg. Jó széllel vágtattunk végig a középső medencén, 3 órára öreg Tihanyban voltunk, az volt a terv, hogy ott felvesszük Lenkey Csaba mancsaftomat aki felvette a rajtcsomagot, de a 150-es merülésemmel nem tudtuk megközelíteni a mólót, kitolattunk és irány Földvár. Ott kaptunk egy szuper jó helyet annak köszönhetően, hogy a Kiwi (Bíró Karesz barátom) már ekkor kikötött és a kikötőmesterrel lebeszélték, hogy jövünk. Rendben kikötöttünk és ettünk, pihentünk egyet, megvártuk amíg Lenkey Csaba is megérkezik a rajtcsomaggal. A testvérhajónkhoz közel sikerült kikötnünk, rá is csörögtem Szilárdra, hogy jöjjön le a kikötőbe és nézze meg az új hajómat (két hete együtt versenyeztünk az övével, ami ugyanez a típus).

Amikor már lejjebb ment a nap, összeraktuk a reachert, amit egy kicsit meg kellett emelni, illetve minden kötelet ellenőriztünk, átnéztük a hajót. A hold gyönyörű volt ahogy felkelt a Földvári platánfák mögött, beszélgettünk, nézegettük a széljelentést és 11 körül nyugovóra tértünk.


Csütörtök reggel korán kelés, reggeli aztán irány a rajt. Időben odaértünk, így volt lehetőségem végigvitorlázni a rajtvonalat. Megállapítottam, hogy az északi részen jóval kisebb szél van, mint  középen vagy délen. A középső részét választottam a rajtvonalnak. Előkészítettük a spi-t mert délnyugati szél volt, így három perc után azt terveztük, felrántjuk a spit-t. Emlékszem az első Kékszalagomra, ahol ijesztően soknak tűnt az az 500 hajó, ami ilyenkor a pár kilométeres rajtvonal mögött kavarog. Most már rutinnal mozogtunk a majd 1,5-szer akkora hajónkkal. Mindenkinek megvolt a maga oldala, amit figyelt és ha kellett szólt az útjog miatt, vagy éppen azért, hogy lemondunk róla. A rajtot sikerült jó ütemben elkapni, nem akartam túl pengére inkább most is olyan területet kerestem, ahol nincs akkora tömeg. A három perc villám sebességgel eltelt és már ment is fel a spinakkerünk. Gyönyörű látvány volt a vízen dagadó több száz színes vitorla. Jó pozícióban mentünk enyhén a déli part irányába. Bő 8 csomós sebességgel rohantunk Kenese felé a mezőny első egyharmadában, amikor egyszer csak ellobbant a spi, a luv oldali kötés elszakadt. Azonnal megejtettem teljes hátszélbe, szóltam, hogy a lee szárral húzzák be az alsó élt és egy plastekkel fixálják a luv oldalt. 2 perc múlva már ismét kint volt a spi. Nagyon büszke voltam a srácokra, mert pillanatok alatt kapcsolt mindenki és tette amit kellett - nem csak ezalkalommal a verseny alatt. Néhány halzolással leértünk a kenesei bójához, szóltam, hogy idejében lehúzzuk a spit, nehogy túlrohanjunk. Mire lehúztuk leállt a szél, de annyira, hogy a bójáig nem jutottunk el.

Közel 40 perc vergődés kezdődött, mert kb. az 50-ik helyen értünk Kenesére, de a továbbra is jó szélben mögöttünk levő mintegy 450 hajó bezúdult a nyakunkba. A néző hajókat kerülgetve próbáltam előre evickélni, és ahhoz képest, hogy néha 5-10 cm távolság sem volt a hajók között, kulturáltan próbált a környezetemben levő hajóhad előre mozdulni. Le a kalappal, hallottam már agresszív, lekicsinylő, gyalázkodó megjegyzéseket nem keveset ilyen helyzetekben, de valahogy én olyan hajók körül mozogtam, akikkel megbeszéltük, ki mit csináljon, így koccanás nélkül vészeltük át ezt a szakaszt. Mivel a tömegben egyáltalán nem volt szél, ezért úgy döntöttem, miután vettem az első bóját, felmegyek a két bóját összekötő vonal fölé, így a tömeg fölé, ott volt valami kis szellő, ott felmegyek a második bójáig és beejtek alá, majd amint vettem, ismét kifordulok (tavaly Siófokon is ezzel a trükkel sikerült gyorsan átmennem). Itt gyorsaságról szó sem volt, de legalább sikerült átmennünk.

Sok időt vesztettünk, de ahogy távolodtunk a bójától egyre erősebb lett ismét a szél. 15-22 csomós szélben vettük azt irányt Siófok felé. Ez a szakasz szinte eseménytelenül telt el, 2-3 forduló után érkeztünk meg a siófoki kapuhoz, amit könnyedén vettünk a 130. hely környékén. Jó időben voltunk, úgy láttuk 19 óra körül esélyes Keszthelyen fordulni. Ez azért fontos, mert azt láttuk, hogy utána már nem lesz szél.

Felmentünk nagyjából az Apátság vonaláig és ott 4-5 fordulóval vettük a csövet. Meg kell jegyezzem itt is jó érzéssel vitorláztam, mert a mellettünk levő hajó kapitánya megkérdezte fordulunk-e, mert rohantunk a kardinális jel felé. Mondtam jó lenne, mert elfogy alólunk a víz. És azonnal fordult ő is nekünk is teret adva. Aztán ugyanezt eljátszottuk a félsziget alatt csak ott mi adtunk helyet. Ilyenkor érzem, hogy ez az úriemberek sportja, és most tegyük félre a rossz példákat!

A cső után már csak 8-10 csomós szél fújt, ráadásul nyugat délnyugati, úgyhogy elkezdődött a kreuzolás. Jó szöget mentünk és amint a partok közelébe értünk láttuk, hogy fogy a szél, így a Balaton közepén cirkáltunk és csodáltuk ahogy mögöttünk egyre több hajó ér át a csövön megtöltve a Földvár előtti vízterületet. Jó ütemben értük el Badacsonyt, a szél szépen lassan gyengülőben volt, de azért még jól haladtunk, továbbra is bíztunk benne, hogy nem ragadunk be a Keszthelyi öbölbe, de sajnos nem így lett. Az előttünk levő hajók kivétel nélkül a Györöki csücsköt kerülve az északi part alatt mentek Keszthely felé. Mi is ezt az irányt tartottuk.


Fölöttünk a csücsöknél egy hajó felült a padra a srácok küzdöttek, hogy leszedjék a hajót, végül is sikerült nekik. A szél Györöktől gyakorlatilag elállt, elkezdődött a szokásos küzdelem a centiméterekért. Vonyarcig vergődtünk el, amikor láttuk, hogy a déli oldalon felépült helyi cirkulációból egy 5-6 csomós szél, és a hajók már azon a tengelyen vitorláznak, igaz nem pont Keszthely felé de legalább a Balaton nyugati vége felé. Ilyenkor nehéz meghozni a döntést, hogy próbáljunk meg mi is oda lejutni és azzal a széllel mi is talán fel tudunk menni, vagy inkább maradjunk nyugton és azzal a csiga tempóval, de Keszthely felé menjünk egyenesen. Rettenetesen demotiváló tud lenni, amikor takkot váltva gyakorlatilag távolodunk a céltól bízva abban, hogy nem szívódik fel az a szél amire épp vadászunk. Végül is amellett döntöttem, hogy lemegyünk dél felé azért a szélcsíkért. Jó döntésnek bizonyult, mert az éjszakában mi már visszafelé menve összetalálkoztunk azokkal, akik mellett vergődtünk az északi parton és ott maradtak.

De ne szaladjunk ennyire előre. Lassan lebukott a nap, így a célunk, hogy világosban forduljunk Keszthelyen sajnos nem teljesülhetett. Az ég gyönyörű bíbor színben pompázott. Bekeveredtünk egy Luka30-as mellé, akivel jót beszélgettünk. Az ő 0,5 csomós sebességét felülmúltuk 0,6 csomóval és „őrült” előzésbe kezdtünk. Csaba barátom azt mondta, ez pont olyan, mint amikor az M7-en a kamionok előzik egymást. Bő fél óra alatt sikerült az előzés. Naplemente után végül is odaértünk a bójához és mintegy 10 perc alatt sikerült a 20 méterre levő bójákat megkerülni. Helyünk volt elég, nem volt különösebb tolongás. Ahogy megfordultunk 2 kreuz után a déli part felé vettük az irányt, pont mint egy éve, ami nagyon nagy hibának bizonyult akkor, most jó iránynak tűnt. Ekkor már bőven benne voltunk az éjszakában, ahogy közelítettünk Berény felé, valami kis szél kerekedett, 3-4 csomó talán.

Mivel kora hajnalra kisebb vihart ígértek, ezért elkezdtük a genua leszedését, helyére feltettünk egy fock-ot. A reachert is leengedtük és egy genakkert húztunk fel. Ezzel meg is indultunk, így gyorsan Badacsony alá értünk. 3 óra elmúlt amikor kitették az 1-es majd a 2-es fokozatot a viharjelzésből. El is gondolkodtam jó ötlet-e éjszaka a másodfokban 120 nm vitorlával várni a vihart. Le is szedettem a genakkert, de inkább azért, mert irányt váltottunk meg a szél is és szembe vert. A reachert felhúztuk a helyére, de mire felhúztuk pillanatok alatt szembe vágott a 30+ csomós szél Szigliget felől. Ekkor gyorsan visszaengedtük a reachert és egy grósszal nekilódult a hajó. Megfordultunk Révfülöp irányába és kitekertük a fock-ot.

Na innentől már egy nagy rohanás volt a középső medence. Eszméletlenül beindult a hajó és a pirkadat 9.5 csomós száguldásban ért minket. Csabi lement aludni kicsit, a másik két mancsaftom Szabi és a másik Csaba pedig velem együtt vitték a hajót. Néha mereven maguk elé néztek lecsukott szemmel, de annyira stabil volt minden, hagytam, hogy pihenjenek. Lassan csúsztunk lefelé a déli part felé és szemes magasságában már kapaszkodni kellett. Itt kicsit mérges voltam magamra, miért nem tartottam jobban a középvizet, lett volna lehetőségem, mert így megint kreuzolni kell majd, hogy felkapaszkodjunk a cső vonalába. Megjelent mögöttünk a Zabigyerek Nautic, akivel Siófokon is egyszerre fordultunk, illetve alattunk a Lábad-X, aki szép lassan felszúrt minket és élesebben elindult a cső felé. Kicsit morogtam, mert nem értettem miért vagyok tompább mint ő, de nem tudtam semmi értelmes beállítást, hogy élesebb legyek, ráfogtam, hogy egy kinyúlt fock-om van, ami nem enged nagyobb élességet. Végül is be kellett forduljak az északi part felé és felmentem a cső vonaláig aztán ismét forduló. Préseltem és húztam minél jobban, hogy egy fordulóval átmenjünk majd a csövön. A kardinális jel alatt voltunk jóval, tudtam itt nem nagyon van víz, ezért folyamatosan néztük a mélységmérőt aztán pillanatok alatt a 2,5-ből 1,4 lett. 22 óra vitorlázás után lekoppantunk a mederre, mindenki azonnal lee-be rohant jött egy pöff a hajó megdőlt és már száguldottunk is le a padról. Huhh ezt megúsztuk…

Fordulás, irány a befutó. Átmentünk a csövön, egy 15-ös jolle egy Melges24 és egy 8M One design-al kreuzolgattunk Füred felé 15 csomós szélben. Közben a fockschott úgy rászorult a csörlőre, hogy le kellett vágni, ezt összehangoltam a fordulóval. Amíg a másik takkon mentünk rendbetettük a negatív oldali kötelet (szerencsére elég hosszú volt. Ismét döntés előtt álltam. Inkább húzzak ki keletre és onnan menjek rá a célra vagy maradjak a félsziget közelében és bízzak, hogy a hajógyári öbölben lesz még elég szél, ugyanis a szél egyre gyengülőben volt. A fent említett hajókkal maradtunk a félsziget alatt, sokan kimentek keletnek. Egy ideig úgy látszott, ők választottak jól, de a cél előtt úgy 200 méterre ők belassultak, igaz mi is, de azért nekünk volt egy kis szelünk.  A célban ismét hatalmas tömörülés volt. A szél teljesen megállt. Mondtam a srácoknak, hogy a reachert tekerjük be és fock-al menjünk azzal gyorsabb a manőver, nem kell betekergetni (ez milyen jó döntés volt!) Egyszer éreztem egy kis hátszelet, kinyomtuk a grószt és kaptunk egy kis lendületet.

Úgy 50 méterre állhattunk a cél előtt amikor egy apró folyosó nyílt meg előttem a hajók között és ott befújt egy kis szembeszél, aminek a segítéségével, két fordulással (ld. fock) amíg a többiek szenvedtek a reacherrel, mi elegánsan elmentünk a folyosón és befutottunk magunk mögött hagyva a vitorlás falat. Remek befutó volt, kis szerencsével, de kell ez is.  22 óra és 52 perc kellett idén megkerülni a tavat így reggel 07:52-kor befutottunk. Elindultunk Földvárra reggelizni és vártuk az eredményeket.

Reggeli után hazaindultunk kellemes félszélben, én lementem aludni mert több, mint 26 órája ekkor már talpon voltam. Fél egy körül ébredtem és ránéztem az eredményre. 94-ik helyen végeztünk! A célunk a 100-ba kerülés volt, és ez teljesült YSI/1-ben pedig a 10. helyen zártunk, aminek szintén nagyon örültünk. Az új hajó nagyon jól vizsgázott, igaz az előkészítő versenyeken is láttuk már, hogy ha van szél akkor megy a hajó! Hazadöcögtünk és estig ünnepeltünk.


A Túravitorlás Egyesület Balatonmáriafürdő a következő eredményeket érte el:

Gardazzurra  - Simó Béla abszolút 29., YS Open kategóriában 5. és osztályában bezsebelt még egy bronz érmet is.

ViNo-Bá Xyston (Dynamic 35) - Fazekas János abszolút 94., osztályában YSI/I 10. hely

Pajzán (8m OD) - Kiss Zsolt abszolút 194, osztályában 8m OD  10. hely

Kiwi (RJ85) - Bíró Károly abszolút 350. osztályában YSIII/2 12. hely,

Még nincs (Saturn 25RC) - Szabó László abszolút 429. osztályában YSIII/1 32. hely,

Flash - Moizs Attila DNF -n nem tudták befejezni a versenyt.

 

Gratulálunk minden Kékszalag résztvevőnek, ez egy élményvitorlázás volt idén!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Duplán Dupláztunk - XXIX. Fenyves Kupa

Augusztus 28.-án rendezték a 29-ik Fenyves kupát. Tavalyról szép emlékeink vannak mert a Yardstick II. győzelem mellé bezsebeltük a Yardstick abszolút kupát is, ami az összes induló hajó Yardstickszám szerint korrigált befutóját jelenti. Az idei évben Kövér Janó barátom mellé – akivel tavaly voltam – csatlakozott Tobi Tibi is a kikötőből, akivel előző nap felszereltük a hajót és kimentünk kicsit gyakorolni, hogy Tibi is átlássa a köteleket és természetesen, hogy kicsit összeszokjunk.  A fiúk már korán reggel szendviccsel vártak a kikötőben, amit gyorsan elfogyasztottam magunkhoz vettünk egy kis lélekmelegítőt mert hűvös volt és indultunk is Fenyves felé. Idejében felértünk a rajtterületre a szél addigra szinte teljesen elállt. Mivel Keleti szelet ígértek ezért a rajtvonal keleti oldalán maradtam. Az alig lengedező szellő K-DK irányból fújt így fél-hármonegyed szélben rajtolt el a mezőny. Felettünk Liszkai Peti próbált beférni a rajthajó és közénk, de nem tudtam beengedni, mert telj

Pünkösdi Keszthely Kupa 2022

 Szombat délután érkezett meg a Szigligeti öbölbe a Pünkösdi Regatta  színes kavalkádja. A rajtot követő szélcsend után itt a hajósokat élénk 8-10 csomós szél fogadta. Feleségemmel kimentünk nézelődni no meg egy kicsit összemérni a vásznainkat, persze úgy, hogy ne zavarjuk a versenyzőket. Szépen tartottuk is a tempót a gyorsabb hajókkal is. Elrobogtunk velük Gyenesdiásig aztán szépen hazamentünk, mert másnap készültünk a Keszthely kupára. A hagyományos Pünkösdi Regatta   Öböl Kupa mellé a szervezők egy „amatőr” versenyt is szerveztek a Keszthelyi öböl területére, azoknak a vitorlázóknak, akik nem igazolt sportolók vagy bármilyen okból nem tudták vállalni a Pünkösdi Regatta   részvételt. A Keszthely Kupa kiírása a rajtidőt kivéve mindenben megegyezett a Pünkösdi Regatta     kiírásával, a hajókat fél órás késleltetéssel indították a nagy Regatta után. A Dynamic 35-ös hajómmal a szokásos mancsaftjaimat kiegészítve Bíró Karesz is velünk tartott, hogy összemérjük a hajót a többiekkel. Gyako