Mivel is ünnepelhetne stílusosabban egy vitorlázó az augusztus 20.-i nemzeti ünnepen, mint egy jó regattával. A lelkes szervező klubnak - KTC, és az egyre bővülő szponzori körnek köszönhetően évről évre egyre színvonalasabb verseny az István Király Kupa Keszthelyen. Köszönet nekik a szervezésért a vízen és a parton is, remek eseményt rendeztek. Idén már 55 hajó nevezett számos jolle és mindhárom Yardstick kategória képviseltette magát, így nagy csatákra lehetett számítani.
Fél tíz körül találkoztunk reggel a Máriai kikötőben és majd
egy órát szereltük a vitorlákat, a schottokat ViNo-Bá 3.0-ra (FPC30). Tavaly
Kovács Zoli barátommal voltam és szoros befutóval elhoztunk egy harmadik
helyet, de az idei évem eredmények szempontjából nem sikerült túl jól, így
mérsékelt elvárásokkal indultunk útnak a Kékszalag mancsaftjaimmal Horváth
Csabával és Lenkey Csabával Keszthely felé. A nap elbújt a felhők között és
minimális szél lengedezett csak. Jókedvűen csobogtunk és elemeztük ki, hogy kb.
itt rontottuk el az idei Kékszalagunkat. A kormányosi értekezletet nem sikerült
elérni, így a helyi hajósoktól érdeklődtük meg a pályát, ami egy up and down
egyszerű pálya volt egy betétbójával a kishajóknak. Ezt követően a vízen
elfogyasztottuk a szendvicseinket majd leöblítettük egy kis hűvös nedűvel és
elkezdtük a hajót felkészíteni a rajtra. A kikötő előtt volt a rajt terület és
déli irányba nézett, hiszen a fordító bója jó 5 kilométerre a Zala torkolatnál
volt. Nagyon szeretem a Balatonnak ezt a részét, mert nincsenek házak, maga az
őstermészet érintetlenül több kilométeren keresztül.
A rajtnál nagyon gyenge szél volt D-DK irányból. Mi a nyugati oldalon rajtoltunk, fölöttünk a Ventus Et Amores - Muczer Zolival Gyenesdiásról és a Pajzán - Kiss Zsolt kapitánnyal Máriáról. Mivel a pálya jobb szélén voltunk, ezért el mertem indulni bal csapáson, hiszen nem volt alattunk senki, akinek útjogot kellett volna adni. Reacherrel indultunk, 8-10 hajó a mi csapásunkon a többiek inkább jobb csapáson kicsit tompább szögben a parttól távolodtak. Nagyon finom mozdulatokkal kormányoztam a hajót és a vitorlákon is óvatosan állítottunk amikor kellett. Folyamatosan csúsztunk le a part felé, de még így is úgy tűnt ez a takk volt a jó választás. Aki itt jött elhúzott a mezőny többi részétől. A betét bójáig már kettészakadt a mezőny, 8-10 hajóval mi is megszöktünk a tömegtől. Volt egy kis időm és felmértem, hogy állunk az osztályban. Nem ismertem minden hajót, de úgy láttam egy J24-es a Jeky2 megy előttünk és a Ventus. Próbáltam trükközni a vitorla állításokkal, de nem sikerült feljebb verekedni magam, de nem is szakadtunk le, 40-50 méterre voltunk tőlük. A Pajzán is előttünk, nagyjából azonos sebességgel. Szemben már Simó Béciék a Gardával robogtak vissza mögöttük egy Skiff loholt. A Zala felé közeledve azt láttam, hogy alul megtámadott minket egy Focus 750-es.
Ez kicsit zavart, mert arra nem figyeltem és becsúszott alánk. A part mellett láttam egy kis frissülést, ugyanakkor a szél át is fordult DNy-ba így egyre tompább szögben tudtam menni. A Ventus fordult és ment a bója fölé. Én úgy voltam vele, hogy lemegyek a szélcsíkig és majd abba fordulok bele. Szerencsére még a Focus előtt elértük ezt a területet és ráfordultunk a bójára, így visszavertük a támadást. A bójához közeledve láttam, hogy sajnos megint vesztettünk vagy 50 métert, így a Ventussal szemben, és már bő 100 méter volt a hátrányunk. Szóltam, hogy készítsük elő a spi-t, de nem sikerült időben összerakni a motyót így amikor megfordultunk a bójánál gyakorlatilag megálltunk. Mivel Csaba mondta, hogy nincs még kész és konkrétan most nem is látja át, mit hova kellene kötni, így mondtam, hogy pörgessük ki a reachert addig is haladjunk azzal. A Ventus és Pajzán bőszelese is lassan nyílt ki szerencsénkre, mert így nem húztak el még jobban. Pár perc múlva Csaba jelezte, hogy mehet a spi, a reachert szélsebesen bepörgettük és a spit felrántottuk. A lengedező szél alig fújta ki, de ahogy távolodtunk a bójától egyre frissült a szél. Nem is emlékszem hogyan, de utolértem a Ventust és belementünk egy luv csatába, amit elvesztettünk mert neki genakkere volt a mi spinkkel pedig már nem tudtam élesebben menni. Nem volt mit tenni elengedtem őket. Ismét elhúztak 20-30 méterrel. Ekkor úgy döntöttem újabb támadást indítok és felélesedtem ameddig tudtam. A hajó felgyorsult és mire Zoliék észrevették, hogy elmegyek felettük már késő volt, nem tudtak felszorítani minket. Ezután a Ventus megejtette és egyenesen a cél felé vette az irányt. A Pajzán és a Blixem (X-79-es) robogott előttem ¾ szélben. Úgy döntöttem én is inkább lemegyek utánuk a part felé, egyrészt úgy láttam ott frissebb a szél, másrészt pedig nem akartam ebben a kis szélben teljes hátszélben menni. Benne volt a kockázat, hogy mire leérünk elfogy ott a szél, de tengely irányban sem volt komolyabb légmozgás. Egy jó spi beállításnak köszönhetően beértük a Pajzánt, de nem tudtunk fölé menni és beragadtunk a Pajzán és a Blixem közé. Lelassultunk, Zoliék a Ventussal megint megszöktek és alig egy kilométer volt már csak hátra. Ismét megejtettem hagytam, hogy a Pajzán elmenjen előttem. Amint elmentek ismét felélesedtem és ugyanazzal a trükkel, mint a Ventust a Pajzánt is megelőztük, ráadásul ők szerencsétlenül egy lavórba is beleszaladtak összeomlott a spi-jük és szinte megálltak. Mi a part felé robogtunk, de a Ventus sokkal közelebb volt a célhoz. Mondtam a srácoknak, hogy készüljenek a halzolásra.
Elő is készültünk és eközben már vonalban voltunk a Ventussal, igaz mi bőven a cél alatt vitorláztunk ők pedig nyílegyenesen tudtak rámenni a célra. Mondtam a srácoknak, hogy még megfoghatjuk őket mert ha bejön a halz és ¾-ben tudunk rámenni a célra akkor gyorsabbak leszünk. Így is lett, ebben a kis szélben is felgyorsult a hajó, de annyit forgott a szél, hogy már félszélben csobogtunk, kicsit megijedtem, hogy ha még tovább fordul, akkor le kell szedni a spit és akkor elment megint a helyezés, de nem így történt. Augusztus 20-án nekünk fújt a szél és visszatekeredett ¾-be, így mondhatni egy huszáros hajrával megelőztük a Ventust. Az egész verseny alatt üldöztük őket, de Zoli rutinos jó vitorlázó és több támadásunkat is visszaverte, de a végén, tudtunk még egy kis taktikai trükköt kihúzni a kalapból és megelőztük őket. Alig másfél óra alatt teljesítettük a pályát, számításaim szerint a második helyen futottunk be, és nem is nagyon láttunk a közelben YSII hajót Zoliékon kívül, velük meg ugyanaz a YS számunk, így közöttünk az abszolút befutó számít. De hát volt már meglepetés, így azért volt izgalom az eredményhirdetésig.
Szerencsére idén kikotorták a bejáratot, így az 1.50-es merüléssel is biztonsággal ki tudtunk kötni. A parton egy épített színpad élőzenével és árnyas padokkal várták a megfáradt hajósokat. Étel ital bőségesen, igazi ünnepi hangulat, jó 200 fő vitorlázók, családtagok, barátok. Rövid felvezető után megkezdődött az eredményhirdetés. Izgatottan vártuk mire volt elég a mai teljesítmény, és boldogan álltunk fel a dobogó második fokára. Megtört végre a jég, sikerült végig jó versenyt csinálni, sőt ami eddig nem ment – a végjáték – most az sikerült talán a legjobban! Sötétedésig maradtunk és lágy esti szellővel (és néhány 100 árva szúnyog kíséretében) tüzijátékokat nézegetve mentünk hazafelé Máriára a feleségemmel. Félúton vontára vettük Bécit a Monassal amivel a fia versenyzett aznap és csendesen hazaporoszkáltunk és már tervezgettük a szeptember eleji tengeri túránkat.
Eredmények:
Abszolút:
1., Gardazzurra – Simó Béla
2., Takacs.hu – Takács Péter
3., Tornádó – Pémer Tamás
Kishajó:
1.,
Takacs.hu – Takács Péter
2., Hévíz
– Toppantó Bertalan
3., Laser
stender – Dénes István
YSI.:
1.,
Pegazus – Fazekas Ferenc
2.,
Gardazzurra – Simó Béla
3., Piros
hajó – Szabó Viktor
YSII.:
1., Jeky
2 – Büki Gábor
2.,
ViNo-Bá 3.0 – Fazekas János
3.,
Ventus Et Amores - Muczer Zoltán
YSIII.:
1., Aloha
– Márton Péter
2., Morca
– Dr. Hangya Kálmán
3., Jocó
– Stoll József
Gratulálunk minden résztvevőnek!
Fazekas János
2021.08.22
Megjegyzések
Megjegyzés küldése