Ugrás a fő tartalomra

Háromnegyedes nyerő húzás – Keszthely

 Mivel is ünnepelhetne stílusosabban egy vitorlázó az augusztus 20.-i nemzeti ünnepen, mint egy jó regattával. A lelkes szervező klubnak - KTC, és az egyre bővülő szponzori körnek köszönhetően évről évre egyre színvonalasabb verseny az István Király Kupa Keszthelyen. Köszönet nekik a szervezésért a vízen és a parton is, remek eseményt rendeztek. Idén már 55 hajó nevezett számos jolle és mindhárom Yardstick kategória képviseltette magát, így nagy csatákra lehetett számítani.


Fél tíz körül találkoztunk reggel a Máriai kikötőben és majd egy órát szereltük a vitorlákat, a schottokat ViNo-Bá 3.0-ra (FPC30). Tavaly Kovács Zoli barátommal voltam és szoros befutóval elhoztunk egy harmadik helyet, de az idei évem eredmények szempontjából nem sikerült túl jól, így mérsékelt elvárásokkal indultunk útnak a Kékszalag mancsaftjaimmal Horváth Csabával és Lenkey Csabával Keszthely felé. A nap elbújt a felhők között és minimális szél lengedezett csak. Jókedvűen csobogtunk és elemeztük ki, hogy kb. itt rontottuk el az idei Kékszalagunkat. A kormányosi értekezletet nem sikerült elérni, így a helyi hajósoktól érdeklődtük meg a pályát, ami egy up and down egyszerű pálya volt egy betétbójával a kishajóknak. Ezt követően a vízen elfogyasztottuk a szendvicseinket majd leöblítettük egy kis hűvös nedűvel és elkezdtük a hajót felkészíteni a rajtra. A kikötő előtt volt a rajt terület és déli irányba nézett, hiszen a fordító bója jó 5 kilométerre a Zala torkolatnál volt. Nagyon szeretem a Balatonnak ezt a részét, mert nincsenek házak, maga az őstermészet érintetlenül több kilométeren keresztül.


A rajtnál nagyon gyenge szél volt D-DK irányból. Mi a nyugati oldalon rajtoltunk, fölöttünk a Ventus Et Amores - Muczer Zolival Gyenesdiásról és a Pajzán - Kiss Zsolt kapitánnyal Máriáról. Mivel a pálya jobb szélén voltunk, ezért el mertem indulni bal csapáson, hiszen nem volt alattunk senki, akinek útjogot kellett volna adni. Reacherrel indultunk, 8-10 hajó a mi csapásunkon a többiek inkább jobb csapáson kicsit tompább szögben a parttól távolodtak. Nagyon finom mozdulatokkal kormányoztam a hajót és a vitorlákon is óvatosan állítottunk amikor kellett. Folyamatosan csúsztunk le a part felé, de még így is úgy tűnt ez a takk volt a jó választás. Aki itt jött elhúzott a mezőny többi részétől. A betét bójáig már kettészakadt a mezőny, 8-10 hajóval mi is megszöktünk a tömegtől. Volt egy kis időm és felmértem, hogy állunk az osztályban. Nem ismertem minden hajót, de úgy láttam egy J24-es a Jeky2 megy előttünk és a Ventus. Próbáltam trükközni a vitorla állításokkal, de nem sikerült feljebb verekedni magam, de nem is szakadtunk le, 40-50 méterre voltunk tőlük. A Pajzán is előttünk, nagyjából azonos sebességgel. Szemben már Simó Béciék a Gardával robogtak vissza mögöttük egy Skiff loholt. A Zala felé közeledve azt láttam, hogy alul megtámadott minket egy Focus 750-es.

Ez kicsit zavart, mert arra nem figyeltem és becsúszott alánk. A part mellett láttam egy kis frissülést, ugyanakkor a szél át is fordult DNy-ba így egyre tompább szögben tudtam menni. A Ventus fordult és ment a bója fölé. Én úgy voltam vele, hogy lemegyek a szélcsíkig és majd abba fordulok bele. Szerencsére még a Focus előtt elértük ezt a területet és ráfordultunk a bójára, így visszavertük a támadást. A bójához közeledve láttam, hogy sajnos megint vesztettünk vagy 50 métert, így a Ventussal szemben, és már bő 100 méter volt a hátrányunk. Szóltam, hogy készítsük elő a spi-t, de nem sikerült időben összerakni a motyót így amikor megfordultunk a bójánál gyakorlatilag megálltunk. Mivel Csaba mondta, hogy nincs még kész és konkrétan most nem is látja át, mit hova kellene kötni, így mondtam, hogy pörgessük ki a reachert addig is haladjunk azzal. A Ventus és Pajzán bőszelese is lassan nyílt ki szerencsénkre, mert így nem húztak el még jobban. Pár perc múlva Csaba jelezte, hogy mehet a spi, a reachert szélsebesen bepörgettük és a spit felrántottuk. A lengedező szél alig fújta ki, de ahogy távolodtunk a bójától egyre frissült a szél. Nem is emlékszem hogyan, de utolértem a Ventust és belementünk egy luv csatába, amit elvesztettünk mert neki genakkere volt a mi spinkkel pedig már nem tudtam élesebben menni. Nem volt mit tenni elengedtem őket. Ismét elhúztak 20-30 méterrel. Ekkor úgy döntöttem újabb támadást indítok és felélesedtem ameddig tudtam. A hajó felgyorsult és mire Zoliék észrevették, hogy elmegyek felettük már késő volt, nem tudtak felszorítani minket. Ezután a Ventus megejtette és egyenesen a cél felé vette az irányt. A Pajzán és a Blixem (X-79-es) robogott előttem ¾ szélben. Úgy döntöttem én is inkább lemegyek utánuk a part felé, egyrészt úgy láttam ott frissebb a szél, másrészt pedig nem akartam ebben a kis szélben teljes hátszélben menni. Benne volt a kockázat, hogy mire leérünk elfogy ott a szél, de tengely irányban sem volt komolyabb légmozgás. Egy jó spi beállításnak köszönhetően beértük a Pajzánt, de nem tudtunk fölé menni és beragadtunk a Pajzán és a Blixem közé. Lelassultunk, Zoliék a Ventussal megint megszöktek és alig egy kilométer volt már csak hátra. Ismét megejtettem hagytam, hogy a Pajzán elmenjen előttem. Amint elmentek ismét felélesedtem és ugyanazzal a trükkel, mint a Ventust a Pajzánt is megelőztük, ráadásul ők szerencsétlenül egy lavórba is beleszaladtak összeomlott a spi-jük és szinte megálltak. Mi a part felé robogtunk, de a Ventus sokkal közelebb volt a célhoz. Mondtam a srácoknak, hogy készüljenek a halzolásra.

Elő is készültünk és eközben már vonalban voltunk a Ventussal, igaz mi bőven a cél alatt vitorláztunk ők pedig nyílegyenesen tudtak rámenni a célra. Mondtam a srácoknak, hogy még megfoghatjuk őket mert ha bejön a halz és ¾-ben tudunk rámenni a célra akkor gyorsabbak leszünk. Így is lett, ebben a kis szélben is felgyorsult a hajó, de annyit forgott a szél, hogy már félszélben csobogtunk, kicsit megijedtem, hogy ha még tovább fordul, akkor le kell szedni a spit és akkor elment megint a helyezés, de nem így történt. Augusztus 20-án nekünk fújt a szél és visszatekeredett ¾-be, így mondhatni egy huszáros hajrával megelőztük a Ventust. Az egész verseny alatt üldöztük őket, de Zoli rutinos jó vitorlázó és több támadásunkat is visszaverte, de a végén, tudtunk még egy kis taktikai trükköt kihúzni a kalapból és megelőztük őket. Alig másfél óra alatt teljesítettük a pályát, számításaim szerint a második helyen futottunk be, és nem is nagyon láttunk a közelben YSII hajót Zoliékon kívül, velük meg ugyanaz a YS számunk, így közöttünk az abszolút befutó számít. De hát volt már meglepetés, így azért volt izgalom az eredményhirdetésig.

Szerencsére idén kikotorták a bejáratot, így az 1.50-es merüléssel is biztonsággal ki tudtunk kötni. A parton egy épített színpad élőzenével és árnyas padokkal várták a megfáradt hajósokat. Étel ital bőségesen, igazi ünnepi hangulat, jó 200 fő vitorlázók, családtagok, barátok. Rövid felvezető után megkezdődött az eredményhirdetés. Izgatottan vártuk mire volt elég a mai teljesítmény, és boldogan álltunk fel a dobogó második fokára. Megtört végre a jég, sikerült végig jó versenyt csinálni, sőt ami eddig nem ment – a végjáték – most az sikerült talán a legjobban! Sötétedésig maradtunk és lágy esti szellővel (és néhány 100 árva szúnyog kíséretében) tüzijátékokat nézegetve mentünk hazafelé Máriára a feleségemmel. Félúton vontára vettük Bécit a Monassal amivel a fia versenyzett aznap és csendesen hazaporoszkáltunk és már tervezgettük a szeptember eleji tengeri túránkat.


Eredmények:

Abszolút:

1., Gardazzurra – Simó Béla

2., Takacs.hu – Takács Péter

3., Tornádó – Pémer Tamás

Kishajó:

              1., Takacs.hu – Takács Péter

              2., Hévíz – Toppantó Bertalan

              3., Laser stender – Dénes István

YSI.:

              1., Pegazus – Fazekas Ferenc

              2., Gardazzurra – Simó Béla

              3., Piros hajó – Szabó Viktor

YSII.:

              1., Jeky 2 – Büki Gábor

              2., ViNo-Bá 3.0 – Fazekas János

              3., Ventus Et Amores - Muczer Zoltán

YSIII.:

              1., Aloha – Márton Péter

              2., Morca – Dr. Hangya Kálmán

              3., Jocó – Stoll József

 

Gratulálunk minden résztvevőnek!

Fazekas János

2021.08.22

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Balatoni kör - Klasszikusan szólóban

Idén harmadszor vágtam neki egyedül körbehajózni a Balatont. A Folkboat osztály indította útjára ezt a tavaszi tókerülést, de a rendezvény évről évre népszerűbb lett, így idén már a Tihanyi Hajós Egylet szervezésében Klasszikus Szóló néven indították el ezt a versenyt. Sokáig kérdéses volt a COVID miatt megtartható-e az esemény, de végül is megkapták az engedélyt a rendezők. A THE méltó körülményeket biztosított mind az induláshoz, mind pedig a beérkezés után. Az eredményhirdetésnek is megadták a módját, de a legfontosabb, a kedves és segítőkész hozzáállás volt, amivel bármilyen kérdéshez, problémához hozzáálltak. Minden dicséret megilleti őket, profi munka volt! Szokás szerint a verseny előtti napon vittem fel a hajót Máriáról, és a THE-ben éjszakáztam. A péntek reggeli 9 órás rajthoz korán keltem mert az utolsó simításokat csak reggel akartam elvégezni a hajón. A reacheremet felhúztam Horváth Csaba barátom segítségével, aki szintén indult a versenyen Arwen hajójával. 8 óra után pár

53/6 Kékszalag

 6-ik Kékszalag versenyünkre készültünk vagy inkább csak vártunk, mert a tavaszi felkészülés nagy részébe belerondított a vírushelyzet. 3 héttel, hogy kilábaltam a betegségből már az egykezes tőkerülőn indultam, ahol még nagyon érződött a kondíció hiánya. Gyorsan elröpült a nyár fele és máris itt a kékszalag, ami már jobb fizikai állapotban talált, de nagyon érződött a vizen töltött órák hiánya. Az előrejelzés ismét kisszeles versenyt ígért, de gondoltam a tavalyi 33 órás körnél azért idén gyorsabban tudunk körbe menni. Reggel gyenge szélben indult a mezőny a széljelentés alapján északi partot választottam, ahogy a többség is. Bár látszólag a déli parton gyorsan kinyitott színes spinakker kavalkád elhagyta az északi parton gyenge negyedszélben Kenese felé tartó rajt, de ez gyorsan megváltozott. Leálló és néha megélénkülő szélben jó tempóban haladtunk a kenesei bója felé. Itt még mindenki friss és jókedvű, könnyű szakasz ez. Csopakot elhagyva DNY-i szél támadt így felhúztuk mi is a ge

28-ik Fenyves Kupa

   A Balatonfenyvesi Túravitorlás SE hagyományosan a nyár utolsó hétvégéjén rendezi meg a Fenyves Kupát. Egy héttel a keszthelyi István a Király kupa után, szombat reggel ismét úton voltunk ViNo-Bá 3.0 FPC-mel, csak most kelet felé. Kövér Janó barátom jött ezúttal mancsaftkodni. Előtte nap felszereltük a verseny vitorlát és kimentünk kicsit gyakorolni. Ugyan alap vitorlázattal mentünk csak, de legalább összeszoktunk. Viszonylag korán, 9 óra körül megérkeztünk a fenyvesi kikötő elé, ráadásul a 10 órás rajtot 30 perccel halasztották, így bőven volt idő felmérni a rajtvonalat és a versenytársakat. Jó 9 csomós DNY-i szél fújt és hátszeles rajtra lehetett számítani. 42 hajó indult a versenyen, ennek megfelelően nagyon oda kellett figyelni a rajt eljárásnál, mert a rajtvonal hossza elég rövid volt. A hátszeles rajt eleve elég ritka, így nem is nagyon van az ember „kezében”, külön nehézsége, hogy nem nagyon van lehetőség lassítani vagy megállni, ha az ember már elindult a rajtvonal felé,